"Köszönöm, hogy köszöntöttél, rózsavízzel megöntöztél,
Én is köszöntelek téged, tojás lesz a fizetséged."
Sebő Ferenc népzenekutató (és gitáros, énekes, dalszerző) azt mondta, hogy "A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!"
Egyetértek vele, bár az őrzés, és ápolás kifejezésekkel sincs gondom.
Az Öcsém - immáron négy Fiával -, és néhány kedves Szomszéd, Barát is tudja, hogy szeretettel, és terített asztallal várom őket. Jól esik, hogy meglátogatnak, a jókívánságok, és az idő, amit egymásra szánunk. Minőségi idő, beszélgetéssel, egymásra figyeléssel.
A piros tojások az idén is elkészültek, még négy libatojást is karcoltam. (Egyik kedves Szomszédasszonyomtól kaptam, sejtette, hogy igen örülni fogok ajándékának.)
De most a terített asztalt szeretném megmutatni, immáron harmadik alkalommal. (első, második)
Innen nem látszik minden, úgyhogy menjünk közelebb!
Briós. Nem vágtam szűkebbre a képet, mert akkor nem tudnám elújságolni, hogy a kosár, aminek a füle látszik, saját készítésű. Kosárfonó tanfolyamra járok, ott készült. Majd beszámolok a részletekről!
Kifli, ami igaz, hogy tegnap este illatozott igazán, de ma reggel is finom volt.
Sajtos kalácska muffin formában. -ból
Foszlós húsvéti kalács. Kissé belegabalyodtam a hatos fonásba, de nagyon finom volt!
Túrós kuglóf, békebeli réz kuglófformában sütve. A formát két napja kaptam Szüleimtől. Apukám próbálta győzködni az árust a zsibpiacon, hogy nem dísznek lesz, a lánya használni fogja. Itt a bizonyíték.
Ha sikerül szépen kitisztítanom a sütőformát, meg is mutatom.
Egy kis fázós virsli - kabátban. Sajnos nem a saját hájas tésztából, mert az utolsó adagot felhasználtam két hónapja Barátnőm születésnapi tortájához, ami kísértetiesen hasonlított Szüleim aranylakodalmi tortájára. Már nem volt időm új adagot hajtogatni, úgyhogy maradt a bolti.
Édes tésztakosárka a fenti torta krémjével töltve.
Mi csak csibefalatoknak nevezzük. Hol csirkemellből, hol pulykamellből készül. (Nahát, ennek még nem osztottam meg a receptjét! Majd pótolom!)
Balzsamecetes mézes-mázas csirkeszárnyak.
Szezámmagos grillázs falatkák (háttérben márványsajtos vajkrém, illetve tökmagos-sóskás kecskesajtkrém)
Majonézes zöldségsaláta. Ehhez készült sós tésztakosárka, merthogy eb, aki a tányérját (?) meg nem eszi!
Húsvéti kedvencünk (tavalyi első megjelenése óta) a muffinformában sült krumplis-szalonnás tojás.
A gyerekek kedvence, a töltött tojás. Mondtam már nekik, hogy emlékeztessenek, ne csak húsvétkor készítsem. De legalább ilyenkor asztalra kerül.
Juhtúrós-tökmagos pogácsa.
És hogy hogyan kezdődött? Vasárnap reggel, ezzel a listával:
Délelőtt, délután, szaladt az idő. Egyre több sort húztam ki a listáról, mert már az asztalon illatozott, majd későn este úgy gondoltam, nem baj, ha nem minden készül el, túl sok lenne úgyis. Úgyhogy még kisütöttem azt a három kelt tésztát, ami az edényekből kikukucskálva várakozott, hogy sorra kerüljön.
Lepihentem. Majdnem minden második évben azt veszem ilyenkor észre, hogy rám virradt, de nem szoktam bánni. Reggelre már csak néhány simítás maradt (egy-két óra), hogy szépen várjam a locsolókat. Az egyik fiam már fél hétkor asztalnál ült, és megreggelizett, mielőtt locsolkodni indult volna. A másik kicsit később indult útnak, de nem késett el sehonnan, szívesen látták. Lányom most kimaradt - az itteni - locsolkodásból, de hát szűkül a fészek, ki-kirebbennek, hogy aztán elrepüljenek...
Délután - hagyományteremtő céllal - megérkezett Barátnőm Édesanyjával, Nővérével és annak Lányával. Méltó befejezéseként a napnak beszélgettünk, "morzsapartit" tartottunk.
