Amikor tizenéves voltam, öregnek tartottam már azokat is, akiknek kettessel kezdődött a kora.
Huszonévesen a harmincasok voltak távoliak, és így tovább...

Ma már azt gondolom, hogy kilencven éven túl is csodálkozva néz magára az ember, és nem érti, mi történt a csomagolással, és az alapszerkezettel, mert egyébként a LÉNYEG - nem változott. 

Szüleim 50 évet éltek le eddig együtt. (Az idő tájt még akkor kezdődött az együttélés, amikor házasságot kötöttek. Bocsánat, csak a nyelvészkedés kedvéért...)

Pénteken volt az évforduló, szombaton jött össze a Család: Nagyi, Papa, a két gyermekük, Öcsém és én, a hét Unokából hat, és Testérem gyermekeinek két Édesanyja. 

"Sütöttem" egy tortát erre az alkalomra. 
Ha néha benézel ide, ismerősek lehetnek a torta elemei, de ebben a formában most készítettem először.

(A kész tortáról a fényképeket lányom és öcsém készítette!)

Bocsánat, az alábbiakban sok lesz a korábbi bejegyzéseimre való hivatkozás, de igen hosszadalmas lenne mindent újra leírni. Tehát:

Hozzávalók:
70-80 dkg saját készítésű hájas leveles tészta
két adag krémes krém (vagyis 12 tojásból)
6 db almarózsa (11 készült, de nem fért el a tortán...)

A hájas tésztát jó esetben a mélyhűtőből veszem elő, de most nem volt "készleten", tehát az alkalomra való tekintettel készítettem öt adagot (3,5 kg liszt, 1,75 dkg háj... stb.)
Ennyit persze nem tudok egyszerre kezelni, úgyhogy kétszer két adagot és még egyet gyúrtam be:

A kész tészta egy része a mélyhűtőben töltötte az éjszakát, a másik részéből pedig olyan vékony lapokat nyújtottam, aminél még feltételeztem, hogy szakadás nélkül kibírja a tepsibe tételt. A később használt tortakarikákkal köröket vágtam ki a tésztából, és 200 fokon kisütöttem. Két 26 cm, két 21 cm és két 16 cm átmérőjű tésztakorong készült. 

A fent említett recept szerint elkészítettem az első adag krémet, a legnagyobb tortaformámat kibéleltem egy tortalappal, és rá is öntöttem. Még nem tettem rá a felső lapot, mert előtte három műanyag csődarabot* beleszúrtam a krémbe. Így: 

Jöhetett a fedőlap.

A második adag krémet kétfelé osztottam, a nagyobbik fele ment a 21 cm-es karikába, a kisebbik fele pedig egy 16 cm átmérőjű kislábasba. Természetesen alul-felül hájas leveles tészta, közte a krém. Ja, és a középső tortánál is használtam a műanyag cső darabokat.

Elkészült a három torta, hajnali négy óra volt, mentem aludni...

Hatkor felkeltem, és elkészítettem az almarózsákat.
A korábbi erről szóló bejegyzést kiegészíteném egy rövid leírással, és képekkel.

Egy rózsához 12-16 szelet alma szükséges, és egy almából nekem most 15-16 szelet lett. A feltétlenül piros héjú almák közepét kiszúrom, majd az almát kettévágom, és vékonyan felszeletelem.

A fél karika szeleteket egy kevés vízbe teszem, hogy ne nagyon barnuljanak meg, és tisztítok annyi gyümölcsöt, hogy nagyjából elegendő legyen. (Az almák végét pedig megeszegettem.)

Megjegyzem, az alkalomhoz illően először 50 almarózsára gondoltam, de készítés közben ráeszméltem, hogy az egy kicsit sok lesz...

A felkarikázott almákat kicsit megpuhítottam. Nem forraltam fel a vízzel együtt, csak jól megmelegítettem, hogy ne roppanjanak. Leöntöttem a főzővizet, hideg vízzel leöblítettem az almát, hogy ne puhuljon tovább, és elkészítettem a rózsákat. 11 darab lett.

A szüleimhez így részletekben vittük el az ünnepi tortát, és náluk állítottam össze. A legnagyobbra a középsőt, arra a kicsit (a lábaskából kivéve) tettem.
Ugye már sejthető, hogy mire valók a műanyag csövek?

Elhelyeztem a tortán a rózsákat, citromfű és borsmenta levélkékkel díszítettem. (Ez utóbbiak kissé elszomorodtak, mire lefényképeztük őket.)

* Egy kis kitérő a csövekhez, a csövek miatt:
Egy héttel korábban Szomszédasszonyomnak (kb. 5-600 méterre laknak tőlünk, rálátunk egymásra) és férjének volt az ötvenedik házassági évfordulója. Bennünket is szeretettel hívtak-vártak a hagyományos sátras lakodalomba, ahol az ötven évvel ezelőtti hagyományokra való tekintettel például szörp és szódásüveg volt az asztalokon, nem dobozos, és műanyag flakonos üdítők.
Szóval a három emeletes ünnepi torta felszeletelésekor láttam, hogy azért, hogy az alsó rétegek elbírják a felsőket, kis műanyag csövekkel teszik teherbíróvá őket. Elkértem ezeket a fontos kellékeket, és egy hét elteltével a fent leírt módon használtam én is őket.