Kalciumforrás, értékes fehérjéket tartalmaz, már a görögök is használták termékenységfokozó hatása miatt. De erről majd később, egy másik bejegyzésben, bővebben.
Most: két összetevős szezámmag szelet. Mi a másik összetevő? Halkan mondom: cukor...
Évente legfeljebb egyszer csábulok el boltok pénztáránál, és nyúlok az erre a célra kis polcokra kitett falatkákért. Elvből.
Tizensok évvel ezelőtt a gyermekeimen kezdtem gyakorolni. Nem szerettem volna rászoktatni őket - csak a béke kedvéért -, hogy a pénztárnál nyugodtan kérjenek valamit, mert akkor egy idő után már nincs megállás...
Most, hogy ők megtanulták a leckét (bocsánat, mindhármótoktól), rajtam a sor, hogy alkalmazzam a tanítottakat.
De amikor elcsábulsz, és veszel egy 81 g-os kiszerelésű szezámmag szeletet, és ízlik, és a középső gyermeked néhány nap múlva ugyanilyennel jön haza, hogy Anya, ez nagyon jó, egy barátomtól kaptam...
Szóval akkor előbújik belőled az önérzetesség, hogy nehogy már ne tudjunk ilyet csinálni!
És próbálkozol.
Hozzávalók:
20 dkg szezámmag
40 dkg cukor
Egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral, és a még langyos sparheltre tettem.
A 40 dkg cukrot egy nagy serpenyőbe öntöttem, és közepes lángon megolvasztottam. Amikor már szép barna volt, és egyenletesen megolvadt, 20 dkg szezámmagot hozzáadtam, és fakanállal elkevertem.
Nem kell kapkodni, de a szezámmag elkeverésével nem szabad túl sok időt tölteni, nehogy megégjen a cukor.
!!! Az olvasztott cukor nagyon forró, és valójában nagyon nehezen hűl ki. Ha rád csöppen, komoly égési sérülést okozhat, vigyázz!
A keveréket az előkészített tepsibe öntöttem, és a fakanállal szépen elterítettem. Itt van jelentősége annak, hogy a tepsi átlangyosodott a sparhelt lapján, mert ha hideg tepsibe öntöttem volna, olyan gyorsan szilárul - hiszen igen sűrű -, hogy nem lehet vékonyan elegyengetni. Mivel a háztartások többségében nincs sparhelt (és ha igen, lehet, hogy nem langyos a platnija), érdemes a tepsit sütőben egy kicsit átlangyosítani.
A tepsit a munkalapra, edényalátétre helyeztem, és amikor a grillázs szilárdulni kezdett, egy fém spatulával körülbelül 2 centiméterenként bevágtam. Néha hideg vízbe mártottam a spatula élét, hogy ne ragadjon rá a cukor.
Ekkor már illatozik: a lassan hűlő cukorban a szezámmag egy kicsit megpirul, és még finomabb lesz.
Ha korán kezdjük a szeletelést, akkor a vonalak még visszarendeződnek. Érdemes nekilátni, amint nyomot tud hagyni a vágókésünk, mert a végén már a kihűlt cukorba nem tudjuk bemélyeszteni.
A teljesen kihűlt grillázst megfordítottam, levettem róla a sütőpapírt.
A megdermedt anyagot az elvékonyított vonalak mentén könnyedén fel tudtam tördelni.
Több, mint 200 db falatka.
Mivel az elején vékonyan terítettük el a szezámmagos cukrot a langyos tepsinek köszönhetően, nyugodtan megkóstolhatjuk, mert roppan, nem kőkemény.
Ha nem sikerült vékonyra elegyengetni, vigyázzunk, nehogy kárt tegyen a fogunkban, mert igen kemény lehet!
Egy kis tálkában kiraktam belőle az asztalra valamennyit, hogy jártunkban-keltünkben, ha megfáradtunk...
Még egy dolgot be kell vallanom. A tepsi tiszta, a sütőpapír újra használható, de a serpenyő és a fakanál - nos, azokkal még munkánk van.
Néha a teljesen lehűlt edény oldaláról és aljáról egy vékony pengéjű késsel könnyedén le lehet pattintani a ráragadt grillázst, és utána szokásos módon mosogatni.
Esetenként megmakacsolja magát, nagyon ragaszkodó tud lenni. Ilyenkor meglangyosítom a serpenyőt, összekapargatom a ráragadt cukrot, kis tányérra teszem hűlni. És elmosogatom az edényt forró vízben.
