Nagypéntek. Az elcsendesedés, a magunkba fordulás napja. 
Persze ezt manapság kevésbé tudjuk megélni, hiszen a többség még az előző napot a munkahelyén töltötte, s most készül. Takarít, süt, főz.

Régen még dologtiltó nap is volt, a szántóföldi, kerti munkákra erősebben, a ház körüli munkákkal kapcsolatban engedékenyebben.

Tegnap késő délutánra tudtam elcsöndesedni. Gyertyát gyújtottam, s a már korábban pirosra festett tojásokat mintáztam, karcoltam.

A gyertyáról jut eszembe: a Magyar Katolikus Lexikon szerint Nagypéntekhez "Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, illetve nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál... a tüzet Nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra."

Persze az elcsöndesedés viszonylagos, hiszen az a készülék, amivel a festett tojásokat karcolom, elektromos, s ennek megfelelően használata nem csendes. De a belső hangokat elcsendesítettem.

Egy évvel ezelőtti bejegyzésemben leírtam, hogyan festem a tojást, most megmutatom, mivel karcolom.

Két készülékem is van, kis házi barkácsolásra való fúróhoz hasonlító gépek. Néha - ha a fejet kicserélem rajta - pohárra, üvegre is szoktam karcolni. Bár ez esetben inkább a megajándékozandók nevét, nem népi motívumokat.

Ha ilyen kisgép beszerzésén gondolkozol, egy jó tanács.
Ha rövid ideig szeretnél dolgozni vele, akkor vehetsz nyugodtan olyat is, amelyiknél közvetlenül a gép hegyéhez illeszted a fúrófejet.
Mivel én egy óra alatt 6-7 tojást tudok megmintázni, tehát sokáig dolgozom vele, könnyebb a képen felül látható készülékkel dolgozni, ahol nem a széles géptestet kell tartanom, hanem a hajlékony tengelyt foghatom.

Előző nap papírra vetettem néhány minta tervet (bocsánat, kissé hevenyészett rajzok), és pénteken már csak leterítettem az asztalt papírral (a festék- és tojáspor miatt), elővettem a piros tojásokat, és a készüléket, amivel mintázom.

Mindig kell egy kis idő, mire egymásra hangolódunk, a tojás már nem reped, nem törik. Érdekes, most nem az elején törtem tojásokat, hanem a munka végén, amikor a fúrófejek már megkoptak. 

Még öt tojást szerettem volna megmintázni, de már nem sikerült, maradt a 28 darab. Szándékom szerint ahány, annyi féle.
(Kisherceg most rosszallóan ingatná a fejét, fontos a szám? Ne csak akkor örüljünk valaminek, ha sok, vagy sokba kerül. Egyszerűen értékeljük a szépet.)

A piros szín a Naphoz és tűzhöz is kapcsolódik, bajelhárító szín.
Ahogy a már hivatkozott tavaly húsvéti bejegyzésben is írtam, bizonyos tájakon csak a "kedvesnek, a szeretőnek" adtak piros tojást. 

A hímes tojások készek, kezdődhet a sütés-főzés!

Nálunk valahogy úgy alakult, hogy Húsvét hétfőjén igencsak terülj, terülj asztalkámmal várom a családom tagjait, és a néhány locsolót. Hamarosan megmutatom, milyen szokott nálunk lenni a terített asztal.