Amikor két éve megírtam a Bemutatkozás című bejegyzést ezen a blogon, tudtam, hogy nem fogok máshonnan átvett anyagokat megosztani, főleg nem teljes terjedelmében, a forrás megjelölése nélkül. 

Most mégis ezt teszem. 
Szeretettel ajánlom mindenkinek, néhány héttel a blog "születésnapja" után. 

És ha szívesen meghallgatnád, keresd itt! 

Két magzat beszélget:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogy nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de talán több fény lesz ott, mint itt… Talán a lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – hát ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit. A születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most is túl rövid.
- De valami biztosan lesz, csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de remélem, hogy meglátjuk a Mamát, és majd ő gondoskodik rólunk.
- A Mamát? Te hiszel a Mamában? És szerinted, ha van, akkor mégis hol van?
- Hát… mindenütt, körülöttünk! Benne és általa élünk. Nélküle nem is lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- Néha, amikor csendben vagyunk, hallom énekelni. És azt is érezhetjük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én úgy hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...