Munkatársnőimmel Karácsony előtt beszélgetve kiderült, hogy mindenkinek van olyan süteménye, amelyik azért kerül az ünnepi asztalra, mert a régvolt Karácsonyokat, azok hangulatát idézi.

Mindenkinek más és más, de a közös bennünk az érzés, a hangulat.
 
Kedves Hölgyeim! Ha nem csak ma, holnap, hanem 20-40-60 év múlva is kedves akarsz lenni Szeretteidhez - lehet, hogy addigra már egy felhő szélén lógatjuk a lábunkat, és nézzük őket, ahogy emlékeznek ránk -, süss!

Legyen illatos a konyha, az Ünnep, a hétköznapok. Legyenek ünnepek a hétköznapok!

Az alábbi kókuszos vajas keksz az én konyhámban nem régen jelent meg. (Egy magazin téli különszámában, a Desszertben találtam.)

Nagyon örültem neki, mert sütöttünk ilyet Szomszédasszonyaimmal az adventi várakozás jegyében, vittem Munkatársaimnak, ez lett az ajándék Rokonaimnak, Barátaimnak, és ezzel a sütivel csöngettem be 20 helyre december 24-én, hogy áldott Karácsonyt kívánjak. (Ez nálam immáron 20 éves hagyomány...: részletek a jelölt oldalon a mézes puszedli receptjénél.)

Külön ajánlom egyik barátnőmnek, akivel - csakazértis leírom - negyvennégy éve ismerjük egymást. Itt volt Karácsony után, együtt sütögettünk, nevettünk, beszélgettünk. A végén még olvasztott csokival is becsíkoztuk a kekszeket. És: küldöm Kolléganőinek, akiknek ízlett a kóstoló.

Hozzávalók (nagyjából 380 db-hoz):
50 dkg liszt
30 dkg vaj
30 dkg cukor
4 tojás
10 dkg kókuszreszelék (egyszer már készítettem 15 dkg-mal is, tökéletes lett!)

Természetesen ez nagy adag, nyugodtan felezd el, ha nincs sok időd. Viszont jó, ha tudod: a kész keksz zárt dobozban hetekig eláll!

A hozzávalókat mindig előre kimérem, hogy ne közben kelljen maszatos kézzel lisztes zacskót bontogatni, tojást törni.

Az ilyen sütemények tésztáját a többség valószínűleg konyhai robotgéppel, vagy fakanállal állítja össze. Nos én nagyon szeretek kézzel gyúrni-kavarni, úgyhogy ez is így készül.

A szobahőmérsékletű vajat először a cukorral elegyítem el, majd a tojásokat egyenként teszem a vajas masszához.
A kókuszreszelékkel előzőleg összekevert lisztet beleforgatom, és addig kavargatom, amíg teljesen egyneművé válik. Közben persze a kezem melegétől puhul, de ez nem baj.

Kész a tészta:

Írhatnám, hogy most jön a neheze, de igazából csak azt kell eldöntenünk, hogy nyomózsákba, vagy tortadíszítő fecskendőbe tesszük a masszát. 
Persze az első kérdés, hogy mid van. Ha csak az egyik, akkor könnyű választani. Ha mindkettő, akkor a tészta puhasága-keménysége dönti el, hogy melyik a jobb eszköz a formázáshoz.
Amikor először sütöttem, a nyomózsákot próbáltam ki és tökéletesen működött. Sütőpapírral bélelt tepsire 8x8 karikát formáztam, és mehetett az előmelegített 180-200 fokos sütőbe. 
Következő alkalommal ugyanakkora hévvel töltöttem a nyomózsákba, mint először, de mivel hűvös volt a konyha, és a kezem sem volt elég meleg ezek szerint, a kemény tészta nem akarta elhagyni a zsákocskát. 
Ekkor vettem elő a tortadíszítő fecskendőt, és azzal működött. Igaz, először a talpára állítottam, és függőlegesen lenyomva 5-6 cm-es szakaszokat nyomtam ki belőle, amit aztán kézzel kör alakúra formázva a sütőpapírra tettem. Ahogy a konyha melegedett, már közvetlenül a sütőpapírra tudtam a köröket nyomni. (Ilyen képet láthatsz a fent már említett szomszédasszonyos sütögetésről szóló bejegyzésnél.)

Bármivel is formázol, nekem a nagyjából 2,5 cm átmérőjű kekszekből 8x8 db fért el a gáztepsiben. Nagyon kicsit nőnek sülés közben, nem nagyon ragadnak össze. 

A tészta vastagságától, a sütő melegétől függően persze, de nagyságrendileg 20 perc alatt sül megy egy adag. Nekünk akkor ízlik legjobban, amikor már kicsit barnul a széle, szerintem akkor érződik legjobban a kókusz íze.
Nagyon finom az illata is! 
Persze nekem vannak egy tepsin belül kevésbé és jobban sült darabok, mert a sütőm nem süt egyenletesen. De hát van ilyen.

A fent leírt hozzávalókból 6 tepsinyi lesz. Amint az első adagot beteszem a sütőbe, a másodikat már készítem is elő egy sütőpapírra, hogy aztán a megsült kekszeket papírostól lecsúsztatva a tepsiről már rá is húzhassam a második adagot, és így a sütőnek gyakorlatilag nincs üresjárata. Sok kicsi sokra megy - akár jön, akár megy...