Porhanyós, foszlós, illatos, finom.
Négy éve annak, hogy decemberben meghívom négy-öt szomszédasszonyomat karácsonyi sütögetésre. (Többen nem férünk el a konyhában...) Legalább találkozunk, hiszen a legközelebbi is négyszáz méterre lakik tőlem.
Nem sütizni hívom őket, együtt gyúrunk, keverünk, szaggatunk, kóstolunk, nyalakodunk, és ülünk az illatos konyhában, miközben megvitatjuk a világ dolgait.
Egy feltételem van: hozni kell egy dobozt, amibe majd beletehetjük a kóstolót, hogy az otthon maradottak is részesülhessenek a jóból.
Sütöttünk már zabpelyhes kekszet, szezámmagos rudat, kelt csillagocskákat (ez a fb-os oldalon van fenn, 2016. december 14-i bejegyzés), formáztunk csokis és kókuszgolyót. Az idén ez mézes puszedli került sorra. Majdnem harminc éve kaptam a receptet egy kedves soproni ismerősömtől, ezúton is köszönöm, Magdi Néni!
Eddig kinyomtatva adtam át a receptet, most már kihasználom ezt a felületet, szeretettel küldöm Nekik is!
Van még egy decemberi "hagyományom", ez már közel húsz éves.
Minden évben sütök több száz mézeskalácsot, és karácsony előtti napokban körbejárok a szomszédoknál, sehová nem megyek be, de egy kis csomagocskával minden jót kívánok.
Közel húsz éve egy babakocsit tologatva, aztán egy babakocsi és egy totyogó, végül maradt a babakocsi, de két totyogó gyermek kísért. Telt-múlt az idő, elmaradt a babakocsi, egyre kevésbé totyogtak a gyerekek, aztán elköltöztünk a városból ide, tanyára. Már az első évben itt is elkészült a közel húsz csomagocska (Kecskeméten több volt, de hát ott sűrűbben laktak a szomszédok...), és útra keltünk.
A távolságokra való tekintettel autóval jártuk körbe a meglepett tanyasiakat, akik azért az elmúlt évben már megszoktak bennünket.
Ahogy az ismerőseim sokszor hallották már tőlem, időközben a gyerekek "megöregedtek", elmaradoztak.
De ez öröm, hiszen kezdik a saját útjukat járni. Én meg maradok a jól bevált régin, némi módosítással, és hamarosan megint útra kelek, és viszem a karácsonyi jókívánságot, kis celofánzacskóba becsomagolva.
Most mézes puszedli került a tasakba, nem mézeskalács, de ez még titok: hamarosan indulok!
Mindenesetre a hosszú bevezető után álljon itt, hogyan készül a mézes puszedlink!
Hozzávalók:
60 dkg liszt
25 dkg méz
15 dkg porcukor
4 db tojás
5 dkg zsír
4 evőkanál tejföl
2 teáskanál szódabikarbóna
1,5 teáskanál őrölt fahéj
0,5 teáskanál őrölt szegfűszeg
0,5 teáskanál őrölt gyömbér
A mézet és a zsírt meglangyosítjuk, hogy folyós legyen. Ne melegítsd túl, mert nagyon nehezen hűl ki!
3 tojás sárgáját és egy tojást kikeverjük a porcukorral. Belekavarjuk a tejfölt, és hozzáöntjük a langyos zsíros mézet. (Ne legyen túl meleg, mert összerántja a tojást!)
A lisztben elvegyítjük a szódabikarbónát és a fűszereket, és a tojásos keverékhez adjuk.
Fakanállal szépen egyenletesen eldolgozzuk. Ragadós massza lesz belőle, csak fél napi hűtőben való pihentetés után tudjuk megsütni.
A fél napig hűtőben pihentetett masszából diónyi golyókat formázunk. Könnyen lehet vele dolgozni, de érdemes egy kis tálkában egy ujjnyi vizet odakészíteni, hogy minden második után benedvesíthesd a kezed, úgy nem ragad rá a tészta.
Én a sütőpapírral kibélelt gáztepsire 5x5 db-ot teszek. Kicsit nőnek meg, de nem fognak összeérni. Ha kis diónyi golyókat formázol, próbáld meg, 6x6 db is elférhet egy tepsiben.
Előmelegített 180-200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt megsülnek.
Amíg az első adag sül, már a másodikat is meggöngyölgetem, sütőpapírra felsorakoztatom, hogy amikor kiveszem az elsőt a sütőből, akkor a megüresedett tepsire a második adagot csak gyorsan rá kell húzzam, és már sülhet is. (A környezettudatosság, takarékosság sok módon gyakorolható, így például a sütő nem működik üresen.)
Még mindig maradt egy kis időm, hogy a díszítésre is előkészüljek.
A megmaradt tojásfehérjéből kb. kettőt gyenge habbá verek, és annyi porcukrot teszek bele, hogy sűrű legyen, de még folyjon. Nekem az vált be, hogy a tojásfehérje minden dekájához három dekagramm porcukrot teszek. Ne ijedj meg, tényleg ennyit, sok cukrot felvesz. (Ha nem elég cukros a tojáshab, nem tud teljesen megszáradni a puszedlin, kicsit ragadós maradhat. Amikor így jártam, akkor is elfogyott…)
A sütőből kivett puszedliket leszedem a sütőpapírról, forrón rácsra teszem, és a cukros tojásfehérjével megcsurgatom, kenőtollal összemaszatolom.
Másik lehetőség, hogy egy mély, de kis alapterületű tálba teszem a tojáshabot, és a forró puszedliket ebben forgatom meg, utána teszem rácsra.
Két napja kipróbáltam egy másik módot, amit a mézeskalács díszítésnél alkalmaztam eddig. A kész cukros tojásfehérjét erős oldalú műanyag tasakba töltöm (fagyasztózacskó például), a száját begumizom, az egyik sarkát kivágom, és úgy "írókázom" meg a puszedliket. Ha nincs segítséged, kicsit nehéz a fehérjét zacskóba tölteni, de egy pohárral megoldható a gond: a zacskót üresen beleteszed egy pohárba, a pohár szélénél eligazgatod a zacskó száját, és már fel is szabadult a kezed, tölthető a díszítőhab.
A fenti hozzávalókból diónyi golyókat formázva 80-100 db mézes puszedli készül.
Azt ne kérdezd, hogy meddig áll el...
