Ha sokat vagy a természetben, előbb-utóbb elfogadod amit ad: esőt, szelet, napsütést, havat.
Persze megpróbálod okosan osztani a munkákat, hogy neked is jó legyen, de elérkezik az idő, amikor nem tudod halogatni tovább a teendőket, nekilátsz. Akár esik, akár fúj, még ha nagy meleg is van.

Szomszédasszonyom szólt, hogy igen érik a homoktövise, szeretettel lát egy kis homoktövis szüretre. Három egymást követő napot is megnevezett, amikor ráér, amikor vár engem. 
Első nap: nagyon meleg, éget a nap, tikkasztó a hőség - inkább holnap.
Második nap: az időjárási körülmények változatlanok, behúzódom, lelkiismeretem elhallgattatására házimunkát végzek.
Harmadik nap: nincs tovább, mennem kell. De akkor reggel. Ő is elvégzi a reggeli teendőit, és is ellátom az állatokat, és fél nyolcra megérkezem.

Gyorsan elrepült az a bő két óra, amit nála töltöttem. 2,37 kg homoktövis bogyó került a kosaramba ennyi idő alatt. (És Szomszédasszonyom még néha "tévesztett" is, saját vödre helyett az enyémbe szedegetett...)
Jót beszélgettünk, mert mi mást tehet az ember, ha ilyen munkát végez. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy fordítva történt a dolog: beszélgethetnékünk volt, és kitaláltunk valamit, amire hivatkozva meghányhatjuk a világ dolgait...
Az aranyló homoktövis bokrok mellett még a közelgő aranylakodalmuk is szóba került: hamarosan ötven éve lesz, hogy kedves Szomszédasszonyom és Férje egybekeltek. Egy héttel Szüleim esküvője előtt.

A nap közben egyre magasabbról sütött ránk, de eltökéltük, végzünk azzal a néhány bokorral, ami még sárgállott a terméstől.

A kosár bő két óra szüret után:

Itthon aztán a szemeket egy kicsit átválogattam, leöblítettem, és kipasszíroztam.

No, itt álljunk meg egy kicsit, mert be szeretném mutatni a gyümölcsprésemet.
Íme:

Munkalapra, asztallapra rögzíthető, és a beletöltött gyümölcs két úton hagyja el: a lé az oldalán lévő kivezetőnyíláson át kifolyik, a héj és mag pedig a csavarral szűkíthető másik nyíláson át távozik, szinte szárazon.
A daráló csigája elkeskenyedő (a képen sem a távlat teszi, hogy keskenyebbnek látszik), így még nagyobb nyomás éri a gyümölcsöt, hatékony a lé kinyerés.
Nagyon szeretem, a bodzabogyót is ezzel szoktam kipréselni. Mondjuk akkor minden fekete...

Minden ilyen felcsavarozható eszközt a műhelybe viszek, ahol a satuba beszorítok egy lécdarabot, és arra rögzítem a darálót (mint ahogy a mákdarálót is), hogy ne hagyjon nyomot munkalapon, asztallapon.

A gyümölcsprést felszereltem, a lényerő nyílás alá kis lábast tettem, a másik végéhez pedig egy tepsit, amibe a héjat, magot fogtam fel.

Az első passzírozás után a magot, héjat még egyszer átpréseltem, és még nagyjából 1 dl levet nyertem ezzel is. A végeredmény: 2 kg lé, 37 dkg héj és mag.

A levet átszűrtem, és 5 db 370 ml-es üveget megtöltöttem vele. Előtte az üvegekbe 40 g cukrot tettem, így 340 g körüli lé került egy üvegbe. Igen, csak öt üveg lett tele, a maradék 1 dl levet félretettem.

Az üvegekre kupak került, és kidunsztoltam őket a befőzőfazékban: 80 fokon 30 percet töltöttek. 

A maradék 1 dl homoktövis léhez 15 g cukrot tettem, öntöttem még hozzá 1 dl vizet, és elkortyolgattam.

Ha teremni fognak a saját bokraim is, valószínűleg frissen elfogyasztjuk majd a nagyon finom és egészséges nedűt annak ellenére, hogy igen sok munka van vele.

Emlékezz csak! Két és fél óra alatt leszedtem, fél órát passzíroztam, 50 percig mosogattam és töltöttem az üvegeket, és tüntettem el a nyomokat a konyhában. Majdnem négy órai munkával lett bő két liternyi ivólevünk, amit kétszeresére hígítva iszunk majd meg. 

Miért fogyasztjuk azon kívül, hogy nagyon szeretjük? Jótékonyan hat a szervezet védekezőképességére, a látásra, szívre, érrendszerre, vércukorszintre. És mivel nemcsak a bogyónak, hanem a magnak és héjnak, sőt még a levelének is tulajdonítanak gyógyhatást, így majd azt is feldolgozom. Most még szárad, de hamarosan megmutatom, hogy mit kezdek vele!