Körülbelül tíz évvel ezelőtt a Príma Konyha Magazin havilapban olvastam, hogy kovászos uborkát előző évi krumplival is lehet eltenni. Előző évivel, mert ennek keményítőtartalma magasabb, mint az újkrumplié.

Ki is próbáltam, hiszen nem igazán szerettem a szétmálló kenyérdarabokat az uborka levében, és ez megoldást jelentett.
Azóta így készítem!

Hozzávalók két 4250 ml-es üveghez:
5 kg uborka
5 l víz
14 dkg só
1 nagy csokor kapor (jó érett legyen!)
2 szőlőlevél
6 db meggyfa levél
1-2 fej fokhagyma (mérettől függően)
előző évi krumpli (ez most nekem 15-18 szem csöppnyi, ráncos krumplicska volt)

A vizet felmelegítem, vagy felforralom, és feloldom benne a sót. (Gyakorlatilag a víz minden literéhez egy csapott evőkanállal teszek.) 

Amíg a többi teendővel elkészülök, langyosra is hűl.

Az üvegeket elmosogatom, az uborkát, leveleket, kaprot, krumplit leöblítem, a fokhagymát megpucolom. 

A krumplikat is megpucoltam, nagy nehézségek árán, mert aprók és igen szikkadtak voltak...

Az uborkák két végét levágtam éppen annyira, hogy a magok már láthatóvá váljanak mindkét végükön. Így az esetleg kesernyés vége is a komposztra mehet. Minden uborkát hosszában kétszer átmetszettem úgy, hogy nem vágtam végig, 1-1,5 cm mindkét végükön egyben maradt, ez tartja össze a négy negyedet.

Az üvegek aljára tettem a kapor felét ketté osztva, erre állítva a bemetszett uborkákat. Nem dől-borul, ha lefekteted az üveget, és úgy pakolod meg.

Az első sor uborka után a krumpli és a fokhagyma felét osztottam el a két üvegben. Mindkettőt felszeletelve.
Ekkor illesztettem az üveg oldalára a meggyfa- és szőlőleveleket is. 

Jöhet a második sor uborka, a maradék fokhagyma, krumpli, a tetejére kapor.

Feltöltöttem a két üveget langyos sós lével, rátettem egy kis üvegtányért a tetejükre, és kiraktam őket a padra.
(Maradt kb. fél kg uborka és fél liter lé, de már nem volt hely az üvegben a harmadik sor uborkának.)

Ezen a bizonyos padon jó meleg helyen vannak az üvegek, de csak egy rövid ideig süti őket közvetlenül a nap. Így nem tud annyira felmelegedni az üveg tartalma, hogy az erjedésért felelős szabad szemmel nem látható élőlények elpusztuljanak, és helyettük más, inkább romlást okozók szaporodjanak el. 
Az üvegeket minden nap elfordítottam egy kicsit, ne csak egy oldalról kapjon fényt. 

Már az első nap opálos volt a leve, megindult az erjedési folyamat. Amióta nem kenyérrel készítem a kovászos uborkát, az úgynevezett zajos erjedés elmarad, nem folyik ki, nem habzik ki, nem kell pótolnom. 

Ízlés - és időjárás - függvényében harmadik-negyedik napon készen is van a hűsítő nyári csemegénk.

Az uborkák finomak és roppanósak. Egy műanyag dobozba tettem őket, rászűrtem a levét, hogy ellepje, és a hűtőben tölti az idejét addig, amíg meg nem esszük.

Ha el szeretnéd tenni őszre, télre, akkor az is megoldható.
A két évvel ezelőtt készített, és üvegben tartósított uborkánk a friss mellett így néz ki:

A kész kovászos uborkát 720 ml-es üvegbe tettem (ebbe már fektetve is lehet tenni, nem csak állítva), a levét rászűrtem, néhány fokhagymát is tettem bele. Két évvel ezelőtt egész gerezdeket használtam. Kupakkal lezártam, és a befőzőfazékban 85 fokon 30 percet töltött. Azóta is tökéletes. 

Csak nem fogyott el. Ennek nem az íze, vagy az állaga az oka, hanem az, hogy nagy melegben szeretjük igazán, télen nem fogyott. Melegben meg van friss...