Kísérletezem. Néha egy egyszerű tészta csöppnyi többletráfordítással csodává varázsolható.
A tésztaformázásról már több felvételt láttam, az alábbi sem saját ötlet. De beszámolok róla, hogy működik.

És hogy itt is legyen egy kis történet, és ne hagyjuk ki az időjárást sem az okok közül...
Szóval a tej megsavanyodott. Amikor hazahozom a tejes kannát, akkor tartalmát 1 literes üvegpalackokba kitöltöm, és mehet a hűtőbe. Házi tej, egy hétig semmi baja, még forralatlanul sem.
Csakhogy most meleg van, és egy órányi késlekedés a hűtőbe tétellel elég volt ahhoz, hogy 3-4 nap után érezzem, valami elindult a palackokban. 
Elővettem egy nagy tálat, beleöntöttem a tejet, és két-három nap múlva az aludttejből túrót készítettem.
Majdnem fél kg lett, ennek egy részét a sütihez el is használtam. A maradék finom volt sózott paradicsommal...

Hozzávalók:
50 dkg liszt
30 dkg túró
10 dkg zsír
15 dkg cukor
2 tojás sárgája
5 g (fél teáskanálnyi) szódabikarbóna
5 g (fél teáskanálnyi) só

36 db rózsa sült ki, még kettőre-háromra való tészta maradt. De az nyersen elkopott.

A tészta szárazanyagait összevegyítettem, és beletettem a zsírt, túrót, tojások sárgáját.Összegyúrtam. Először ellenállt, de én voltam a kitartóbb. Végül cipóvá kerekedett a kezeim között.

Úgy gondoltam, hogy hamarosan készen leszek a formázással, tehát begyújtottam a sütőbe. Nagyjából 20 perc alatt melegszik fel 200 fokra.

Nyújtódeszkán kinyújtottam, és egy 5-6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam.

Négy korongot átfedéssel egymásra helyeztem. Mint utóbb kiderült, nem kell nagy felületen érintkezniük, elég, ha egyik korong széle legfeljebb a másik közepéig ér.

Ezek itt még egy kicsit sűrűn vannak, később már távolabbra raktam őket. De akkor már nem készítettem újabb képet.

A tésztát a találkozási felületeknél egy kicsit megnyomkodtam, majd magam felé fordítottam úgy, hogy az a vége legyen hozzám közelebb, amelyiknél a tésztakorong teljes felületén találkozik a nyújtódeszkával.

Feltekertem. Már sejteni lehet - a két vége felől nézve -, hogy fog kinézni. Egy viszonylag vékony pengéjű késsel középen kettévágtam.

A vágási felületen a korongok jól össze is tapadtak. 
A talpukra állítva 6x6-os kötésben elrendeztem őket a sütőpapírral bélelt tepsiben.

A 200 fokos sütőben megsütöttem. Pontosan este nyolckor tettem be a sütőbe, csakhogy megint elfelejtettem megnézni, hánykor vettem ki...

Már van ötletem, hogyan változtatom meg a tészta összetevőit, hogy a végeredmény még szebb legyen. A tésztát biztosan vékonyabbra fogom majd nyújtani.
No nem olyan vékonyra, mint az almaszeletek, amikből már sütöttem rózsát és tortát is díszítettem vele, de vékonyabbra, mint most.

Langyosan és másnap is finom volt porcukorral megszórva (is).