Rögtön egy magyarázat: mi az a tritikálé?
búza + rozs = Triticum aestivum + Secale cereale = triticale

A búza és a rozs keresztezésével hozták létre, hogy a gyengébb termőterületeken is lehessen rozstól jobb termőképességű, de a búzához hasonló beltartalmi értékű takarmány- és kenyérgabonát termeszteni.
Leginkább takarmányként hasznosítják, bár olvastam róla, hogy kutatják az emberi táplálkozásban betölthető szerepét is. 
Én szoktam főzni, nagyon szeretjük a mákos főtt tritikálét. Eredetileg búzából készítettük, de nekünk az nem terem.

Őszi gabona, vagyis ősszel kell elvetni. Még a tél előtt jól bebokrosodik, és különösebb gond nélkül átvészeli ezt az évszakot. A hosszantartó vizet - belvíz - nem szeretné, de itt a homokon... szóval, azzal nemigen találkozhat.
Általában július közepére érik be, akkor szoktuk aratni, de ez az év arról szól, hogy emlegetem sokadszorra: minden két héttel előbb történik. Tavaly például július 17-én arattuk. 
Nedvességtartalmát eddigre elveszíti annyira, hogy tárolható legyen. 

Csütörtökön (5-én) jött a kombájn, és arattunk. 
A királyi többest azért használom, mert szinte mindig beülök én is a vezetőfülkébe, és ámulok, bámulok. 
A magocskákon, amelyek megsokszorozták magukat, és most alázattal, a kinevelt magok édes terhe alatt meghajolva várják, hogy sorsuk beteljesedjék. 

Ahogy Fekete István írja Aratás című művében:
"Hivatásuk véget ért, a gabonaszem nem táplálkozik többé, hanem – örök rendeltetésképpen – a földre vágyik."

Ebbe azért az ember egy kissé beleszól, még nem engedi a földbe, először learatja, és ősszel majd újra földbe kerülhet.
Kétévente szoktunk fémzárolt vetőmagot venni, és az első évi termésből félreteszek, ősszel elvetjük. Tavaly ősszel már általunk fogott magból vetettünk, ebből már nem használok vetni. Csak egy kicsit, mert Luca napon nem búzát szoktam szórni a cserépbe, hanem tritikálét. A miénk...

A kombájn vágóasztala magához édesgeti a gabonaszálakat, az alternáló kések elvágják, a gép gyomrában pedig a kalászból kicsépelt gabonaszemek a tárolóba kerülnek, a szalma pedig szépen kihullik a gép után.

 Sorakoznak a rendek:

Amikor a gép gyomra tele lesz, akkor ki kell üríteni. 
Kerülhet ponyvára, majd később behordjuk. Most körülbelül 10 mázsányit meghagytam magunknak. A fele a saját állataink takarmányozására (baromfi, nyúl), a másik fele pedig a Szüleimé lesz. Hogy mennyi a 10 mázsa? 
Ha már láttál gabonás zsákot, el tudod képzelni, mivel egy zsákban nagyjából 50 kg fér, tehát 20 zsáknyi.

A kombájn gyomrába 25 mázsányi fér. A többit pótkocsira tettük, és elszállítottuk a helyi takarmányátvevő helyre.

A rendek sorakoznak, fogy a levágandó gabona.

A tarlón láthatjátok, hogy már ott várja a fényt és a csapadékot a parlagfű, még kicsi, de már igen kívánkozik ő is az ég felé. Ha a szalmát felbálázzuk, és el is szállítják, akkor meg fogjuk tárcsázni a területet, hogy a parlagfű ne növekedjék.

De először a bálázás.
Már nem kell kazlakba rakni sem a szénát (száraz fűkaszálék), sem a szalmát (száraz gabonaszár). 

Ha nincs szükségem a szalmára, akkor nagy körbálák készülnek, és eladjuk őket. A mi körbáláink átmérője 160-170 cm körül van. Nem mértem, csak megálltam mellette. 
Megálltam mellette, és nem akarózott otthagyni. Annyira finom volt az illata! A régiségben ilyenkor cserélték le a trózsákban az előző évi szalmát a frissre. Trózsák - szalmazsák. A mai fogalmaink szerint a matrac az ágyban.
Nekidőltem egy kész bálának, és néztem, ahogy a bálázó nyeli-nyeli a rendeket, majd néha megáll, és a gép hátuljából előgurul egy újabb.
A forróság is enyhült már, megnőttek az árnyékok, jó volt a tarló mellett állni.

Tavaly kisbálákat is készíttettem, mert azokat én magam is tudom mozgatni, és jó szolgálatot tesznek a kertben mulcsként. Meg a nyusziknál alomnak is használjuk. Maradt még, nem kellett feltölteni a készleteket.

Hogy is fogalmazzak? Tavaly ugyanekkora területen éppen kétszer ennyi tritikálénk termett, és a szalma is kétszer ennyi volt. A már emlegetett időjárás nyilvántartásom megadta a választ ennek okára: a kora tavaszi kellő mennyiségű csapadék után az áprilisi-májusi szűk-ség nem kedvezett a gabonának. Hiába volt a tél és a kora tavasz viszonylag csapadékos, itt a homokon könnyen elszalad a víz, nem maradtak tartalékok. 

 Ezt csak azért, mert annyira szép!

No nem mondom, nem csendes, nem pormentes munka.
A munka végén úgy néztem ki, mint egy ördögfióka. Elvégeztem a délutáni teendőket, de éreztem, hogy mindenütt csíp meg szúr, úgyhogy ideje volt tisztálkodni és tiszta ruhát venni. Már csak azért is, mert éjjel még sárgabarack lekvárt főztem. De erről majd később.

Egy megjegyzés, vagy éppen helyesbítés egy korábbi bejegyzésemmel kapcsolatban.
Amikor búzavirág-szirmot szedtem, írtam, hogy aratásra már elvirágzik a búzavirág, nem várja meg az aratókat. Most meggyőződtem róla, hogy ez nem így van. A tábla szélén, ahol minden évben szedegetem a kék szirmocskákat, már tényleg nincs virág, de a kombájnban ülve láttam, a táblában még bizony virítanak.
Csakhogy ez nem látszik a szántóföld széléről.