Sík Sándor: Búzavirág

Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.

Halkan, csendben, megilletődve írok ezután.

Gyógynövényt egyébként sem dérrel-dúrral és - bocsánat! - zenét hallgatva szedek, fontosabb a csend, a természet csendje. Ha igazán ráér az ember és nem siet, mondjuk egy közeledő esőfelhő miatt, akkor még némi megilletődöttséget is érez, és tudja, jó ott lenni, hálás mindezért. Ajándékot kapott, a létezés ajándékát.

A búzavirág a mi talaj-, hőmérséklet- és csapadékviszonyaink mellett itt májusban nyílik, már nem láthatja az aratókat. Lehet, hogy nem is bánja már, hiszen nem bőgatyás, homlokát törölgető parasztok jönnek kaszával, hanem dübörög a gép. (Szoktam a kombájn fülkéjében ülni, ott is lehet törölgetni a homlokot...)

Szerencsére azonban minden évben megtisztel bennünket. Nem a gabonában, hanem a tábla szélén, ahol vegyesen pipaccsal, pipitérrel, vadrepcével köszöntik, s szerintem jobb kedvre derítik a szemesedő kalászost.

A kis nyelves virágszirmokat gyűjtjük száraz időben, amikor már a harmatcseppek is felszáradtak. Öt ujjunk közé fogva a kinyílt virágot felfelé irányuló mozdulattal lecsippentjük a szirmokat.

Nem egyszerre borul virágba az összes búzavirág. Vannak bimbós, kinyílt, illetve már fakuló szirmú szálak is, úgyhogy ha nem minden nap megyünk ki szedni, biztosak lehetünk abban, hogy betartottuk a gyógynövénygyűjtés egyik alapvető szabályát, nem veszélyeztetjük a jövő évi virágzást, lesz, aki magot hozzon.

A búzavirág nem tömött sorokban, nagy tömegben nyílik, a szirmai sem túl nehezek. 42 perc alatt gyűjtöttem 36 g-ot. Nem, nem írtam el, nincs 4 dkg.
Vagy mély kosárkával, vagy vödörrel menj gyűjteni, mert illanó, kis szellőre tovaszálló a szirom. Ha nem elég magas a gyűjtőedényed oldala, lehet, hogy visszakéri a természet, amit adott. Légy alázatos, tartsd be a szabályait!

Ha szorgalmas vagy, szépen gyűlik a szirom. Ugye, gyönyörű?

Nem napsütötte, de szellős, száraz helyen kell szárítani. A legtöbb gyógynövény nem szereti száradás közben a közvetlen napfényt, mert színét veszti. Ez a búzavirágra is igaz. Ha nem vagy elég óvatos, szinte kifehéredik. 

Száradás után kupakkal lezárt befőttesüvegbe teszem. Nem, most nem kellett elővennem a 4250 ml-es üveget, elég volt jóval kisebb is. A 36 g szirom 11 g-ra száradt. Tetszenek az arányok? Majdnem háromnegyed óra gyűjtés, 1 dkg szárítmány.

A kép jobb felső sarkában látod kékleni a szárítmányt. (A bal felső sarokban a szarkalábszirom kékje.) 

Mire használjuk?

A fenti idő/mennyiség arányt ismerve gondolom megnyugtat, hogy nem sokszor fordul elő, hogy használnunk kell, és akkor sem sokat.
Teáját külsőleg, a szem gyulladásos betegségeire használjuk.
Toroköblögetésre is használható, de arra talán még hatékonyabb az izsóp, vagy a zsálya.
Teaként fogyasztva van enyhe vízhajtó hatása is, de a gyűjtési nehézségeket figyelembe véve arra inkább használjunk mondjuk meggykocsányt. 

Teaszépítő drog, kívánatossá teszi a teakeverékeket. 

Varró Aladár Béla (lásd a pipacssziromról szóló bejegyzésem végét is) a következőket írja:
"Szívnyugtató, vérnyomáscsökkentő és vértisztító teákba keverik. Ezirányú felhasználása napjainkban sokat veszített értékességéből."
Az idézet a Gyógynövények, mint háziszerek című könyvéből van, aminek második kiadása 1926-ban jelent meg...

Hogyan használjuk?

Minthogy teáját önmagában szemgyulladásra használjuk, fél-egy teáskanálnyi szirom is elég fél csészényi vízhez, ha forrázatot készítünk. 
Teakeverékeknél 1-2 teáskanál keveréket számoljunk egy csésze teára.
Ha teakeveréket szeretnénk inni, és az összetevők nem mindegyike forrázandó, hanem van benne áztatást, vagy főzés igénylő drog is, akkor külön-külön készítsük el, és a kész teákat öntsük össze.

Ezt már csak azért, mert annyira szép...

2018. július 5-i tritikálé aratás után egy megjegyzés, vagy éppen helyesbítés a fentiekkel kapcsolatban.
Meggyőződtem róla, hogy a búzavirág igen, megvárja az aratókat. A tábla szélén, ahol minden évben szedegetem a kék szirmocskákat, már tényleg nincs virág, de a kombájnban ülve láttam, a táblában még bizony virítanak.
Csakhogy ez nem látszik a szántóföld széléről.