Este kilenc óra. Ritkán fekszem le ilyen korán, de most arra vágyom, hogy elnyúlhassak az ágyon.
Mintha csak erre várna két fiam (17 és 19 évesek), berontanak a konyhába.
A fiatalabb nekilát, hogy főzzön magának.
(Ez mindenképpen engem minősít, csak még nem döntöttem el, hogy a mai túrós kuglóf, orjaleves, kakaspörkölt galuskával és tarhonyával nem volt jó, vagy ez dicséret. Végül is dicséretes, ha a fiam tudja, mit hol talál a konyhában, mer hozzányúlni az alapanyagokhoz, és ennivalót készít magának.)
A nagyobbik kérlelően rám néz, hogy készítenék-e neki melegszendvicset. Hát – igen.
Amíg én megkenem a kenyeret saját készítésű fűszeres paradicsomkrémmel, ráteszem a saját készítésű, füstölésű kolbászt, és a saját sajtot, és a régi, fűtőszálas melegszendvics sütőben megsütöm a nyolc-tíz feltétes kenyeret, addig az ifjú konyhaművész előkészül az alkotáshoz.
A saját füstölésű nagy sonkából – ez már másfél éves! – levág két szeletet, apróra felkockázza, és kisüti, mint a pörcöt. Leszűri, és a keletkezett zsírban megsüt egy jó darab (kívül-belül lila) apró kockákra vágott batátát. Természetesen ezt is ő tisztította, darabolta.
Egy kevés zsíron – szerintem nagyon sok – hagymát pirít, miután félkarikákra darabolta. Illatozik, mivel kihúzta a fűszeres fiókot, és a saját termesztésű fűszernövényekből csipeget. Legalább négy-öt kis üveget látok, bár a kétségbeeséstől homályosodik tekintetem. A kis mozsárban elmorzsolja őket, és a hagymához adja.
Időközben végzek a szendvicsek sütésével, és ráérek szétnézni a konyhában. Lassan katasztrófa sújtotta övezetnek nyilváníthatom. Itt-ott hagymahéj, hagymakarikák, lecsöppenő zsír, a gáztűzhely felületén minden eddigi alapanyagból található minta…
A lila batáta hámozása is látszik a munkafelületen, de szerencsére letörölhetőek a lila foltok.
És már legalább ötször szóltam neki, hogy a fakanalat nem sütjük!
Valahogy mégsem haragszom. Élvezi, alkot. Már most panaszkodik, hogy mire végez, nem is lesz éhes. Próbálom becserkészni a már használatban nem lévő mosogatnivalókat, és mosogatok.
Ő felüt néhány tojást, és omlettet készít. Egy kicsi hagyma is van benne (talán). Megszórja a szendvicsütés után megmaradt reszelt sajttal.
Következik a tálalás:
A sajttal megszórt omlettre sonkakockákat hint, tesz rá pirított hagymát, körberakja sült lila batáta kockákkal.
Mindent elmosogatok, a gáztűzhelyet letakarítom, mire végez.
Hangulatos, jó este volt. Felélénkültem, már álmos sem vagyok. De azért a konyhát holnap reggel mosom fel. Ráfér.
Fél 11-kor inkább nekilátok, hogy még elalvás előtt leírjam a fenti sorokat, hogy holnap reggel útjára bocsássam a virtuális világban. Egy szeletet, vagy inkább falatot valós világunkból.
