Zsendül a meggy a fáinkon, és erről eszembe jutott, hogy a tavalyi meggybefőttből használnunk kellene. Elő is vettem három üveggel, és egy-két alapanyaggal összedolgoztam. 

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg liszt
15 dkg zsír (vagy 10-12 dkg vaj, de nekem elfogyott a túrós kuglóf miatt)
15 dkg cukor
10 dkg tejföl
1 csomag sütőpor (12 g)
2 tojás sárgája
csipet só

a töltelékhez:
3 üveg (720 ml) meggybefőtt (saját készítésű)
20 dkg dió
15 dkg cukor
fahéj

a habhoz:
10 db tojásfehérje
20 dkg cukor

Először kimagoztam a meggybefőttet, és a magozott meggyet szűrőbe tettem, hogy jól lecsepegjen, ne áztassa el a tésztát. 

A sütőporral és csipet sóval összekevert lisztben elmorzsoltam a zsírt. Jó idő van, úgyhogy szinte csak kevergetni kellett. Belekevertem, gyúrtam a cukrot, tejfölt, tojás sárgáját, és a kész tésztát letakarva fél órára betettem a hűtőbe. (És elkészítettem a fent említett túrós kuglófot.)

A sütőt most érdemes begyújtani/bekapcsolni, és 200 fokra állítani. (Nekem most nem kellett, mert sült a kuglóf.)

A pihentetés után a tésztát kinyújtottam egy sütőpapíron, és sütőpapírostól beletettem egy 23x33 cm-es tepsibe. Úgy igazítottam el, hogy pereme is legyen.

Vágódeszkán durvára felvágtam a diót, és a tepsibe szórtam. Nagyon bíztam magamban, no meg a meggyben, hogy jól lecsepegett, úgyhogy nem szórtam kekszmorzsát a tésztára (vagy egy kis búzadarát), hogy a nedvességet felszívja. Erre a célra egyébként nagyon jó és igen finom a mézeskalács is!

Rátettem a meggyet, megszórtam cukorral és fahéjjal, és betettem a forró sütőbe körülbelül 20-25 percre.

Az idő letelte előtt öt perccel keményre felvertem a tojások fehérjét cukorral, és a félig megsült meggyes süteményre simítottam. A simítólapáttal még meg is pacskoltam egy kicsit a habot, hogy kellően mintás legyen.

Öt-tíz perc elteltével takarékra vettem a lángot, hogy a hab ne csak süljön, száradjon is. Nem tudom, hány perc elteltével vettem ki a sütőből, mert közben egyik gyermekemmel egy eltört tetőcserepet cseréltünk a kamra felett, de így nézett ki:

Nem volt más dolgom, mint várni, hogy kihűljön, mert csak hidegen érdemes megpróbálni felvágni.