Városi lakásunkban általában októberben az első hideg napok beköszöntével hívtuk a gázszerelőt, aki ellenőrizte a gázkazánt, majd begyújtotta. Innentől időjárástól függően áprilisig, májusig nem nagyon volt gondunk a fűtéssel: a nap 24 órájában többé-kevésbé egyenletes meleg volt a lakásban. No nem a rövidujjas-rövidnadrágos meleg, azt én pazarlásnak tartom, de jól éreztük magunkat, nem fáztunk. Amikor vége lett a fűtési időszaknak, egyszerűen elzártuk a kazánban a lángot. 

Azután elkövetkezett 2011. év vége, ideköltöztünk. Központi fűtést alakítottunk ki, a vizet fatüzelésű kazán melegíti. Mivel nem úgynevezett gravitációs fűtésről van szó, elektromosságra is szükség van, hogy a keringetőszivattyú mozgassa ezt a bizonyos meleg vizet a kazán és a fűtendő helyiségek között. Puffertartályt nem szereltünk fel, akkor van meleg, amikor fűtünk. Pontosabban 20 perccel azután, hogy begyújtunk a kazánba, melegszenek fel a fűtőtestek.

(Egy kis dióhéjat raktam a tűzre, hogy jobban kirajzolódjon a füst... A száraz akác nem pöfékelt eléggé.)

Igen, de mi történik akkor, ha áramszünet van? Nem akartunk akkora kockázatot vállalni, hogy télen egy sima, vagy időjárási körülmények okozta műszaki hiba miatt áram nélkül maradunk, és ezzel együtt a fűtésünk is megszűnik, úgyhogy minden helyiségben van egyedi fűtés is. A konyhában sparhelt, a fürdőszoba és hálószoba között cserépkályha (ez itt volt), a gyerekeknél kis fatüzelésű kályhák. 

Ezek jellegükből adódóan nyílt égésterűek, vagyis az égés során a környezetükből használják a levegőt, pontosabban az oxigént. Nagyon fontos, hogy tisztán tartsuk őket, ellenőrizzük a fűtési időszak elején (is).

Volt olyan nyári napunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy nagy a döngicsélés a kémény körül... Méhcsalád költözött be, és a népes had elzárta a füst útját. Szerencsére nem volt még fűtési időszak, nem volt veszélyes. 

De az nagyon fontos, hogy mind a kémények, mind a kályhák, kályhacsövek tiszták legyenek, ellenőrizzük őket, szükség esetén takarítsuk ki őket. 

No és persze jöhet a kérdés, hogy mivel fűtsünk? Írtam, hogy fatüzelésűek a kályhák, de a gázfűtéshez szokott embernek nagyon sok kérdése felmerül ilyenkor. Legalábbis nekünk több embert meg kellett kérdeznünk erről a hétköznapinak tűnő, mindennapos dologról.

Milyen fával fűtsünk, mikori vágás legyen, lehet? Mennyit használ el egy háztartás egy télen? Mennyi idő alatt szárad ki a frissen vágott tűzifa ahhoz, hogy jó fűtőértéke legyen? Hogy mérjem a fa mennyiségét, mázsában vagy köbméterben? Ja, hogy létezik a matematikából tanult köbméter, és tűzifa esetén használatos erdei köbméter? Mi a különbség? Hány mázsa egy köbméter fa?
Ha erdőt szeretnénk telepíteni - mondjuk akácot - mekkora területű erdő biztosítja majd a kissé távoli jövőben a tűzifa szükségletünket?

Csupa izgalom annak, aki nem ért hozzá, még nem tapasztalta. 

Azóta megtapasztaltuk, hogy
milyen az, amikor hasogatott fát veszünk,
mit kell tennünk még az állami erdészettől rendelt szabványméretű rönkökkel, hogy fűtsünk velük,
hogyan érdemes a fát tárolni, hogy jól kiszáradjon,
hányszor kell megfogni egy darab fát, mielőtt a kályhába, kazánba kerül, ha egyébként itt vágtuk ki az udvarban,
hogyan tisztítsunk kéményt, kályhacsövet, kályhát,
mit csináljuk a keletkezett fahamuval,
egyáltalán, hogyan gyújtsunk be úgy, hogy gyorsan lángra kapjon a tűzifa,
mi legyen a gyújtós,
mi az, ami itt keletkezik a tanyán, fűtésre használható, de nem környezetszennyező(bb, mint a fa), és a készülékekben sem tesz kárt...

Nos, ezekről is írok majd  a jövőben. Lehet, hogy csak érdekesnek találod, de lehet, hogy jó megismerni mások gyakorlatát, hiszen tanulságos, ha saját hibájából tanul az ember, de ha nem muszáj, szívesen tanulunk más tapasztalatából is...