Vannak napok, amikor minden nehezen indul. Teszem én a dolgom, de mégis úgy érzem: téblábolok. Halogatom a tennivalókat, míg aztán végre nekilátok, és rájövök, ég a kezem alatt a munka.

Még jó, hogy nem a szó szoros értelmében, mert ma tűzifát vágtam fel. 

Még áprilisban felnyestem a kerítés menti szilfákat. A keletkezett tűzrevalót pedig behordtam a kazánház elé, jobb napokat várva, amikor is majd felaprítom. Kerülgettem őket azóta is, már majdnem három hónapja. Viszont most, hogy néhány nappal ezelőtt a dűlőútra reccsent akácot is összedaraboltam, és ugyanide hoztam, tarthatatlanná vált a helyzet, már mozdulni sem nagyon lehetett. 

Szóval, a nehezen induló napnak végül sikeres vége lett. 
De kezdjük az elején! 

Már majdnem fél 11 volt, mire a reggeli teendőkkel - igen komótosan - végeztem, és felkészültem a fadarabolásra. 

Két nagy kupac várt:
- az a bizonyos közel három hónapos szilfa

- és a néhány napos akác:

A szilfás képen látszik az asztali körfűrész is, amivel dolgoztam. Részletesebben már írtam róla korábban, most csak annyit, hogy természetesen a fejemre most is felkerült a zajtól védő "füles", a munkavédelmi szemüveg, az acélbetétes munkavédelmi bakancs (mindennapos viseletem itt a tanyán), kesztyű a kézre. A kellemes idő ellenére még hosszú ujjú pulóvert is vettem, mert mégiscsak egy réteg, ami véd a szúrástól, karcolástól. 
Nem magyarázom meg egyenként, hogy ezek miért fontosak, egyszerűen vigyázok magamra. Még egy szájmaszk is jól jönne ehhez a munkához, de azt nem igazán tudom néhány percnél tovább elviselni...

A hely előkészítve, külön a kazánba szánt nagyobb átmérőjű és hosszabbra vágott tűzifától.

Egyszerre annyit daraboltam fel, amennyi a körfűrész mellett elfért. Ha már nagy volt a kupac, és nem volt biztonságos a fűrészelés, akkor a gépet leállítottam, és az 5-6 méterrel távolabbi helyre hordtam a tűzifát. Nekem is jó volt a változatosság, és a gép is pihent. 

Négy óra elteltével az összes a helyén volt (fél óra pihenőt tartottam közben).

A háziasszonyok többsége biztosan ismeri azt a helyzetet, amikor valamit csak arrébb teszünk, vagy letörölünk, lepókhálózunk, és észreveszünk még sok más arrébb tenni, letörölni, lepókhálózni valót, és az öt perces munkából hirtelen másfél órás lesz. 
Egy kicsit én is így jártam. Három és fél óra fadarabolás után már végeztem, de a törmelék, a fűrészpor, a felszabadult hely rendrakásért, söprögetésért kiáltott. Úgyhogy újabb három órai rendrakás, pakolás, söprögetés után végre elégedettem levonultam a terepről.

Mivel poros, piszkos, fűrészporos voltam én is, meg a ruháim is, délután hatkor lezuhanyoztam, hajat mostam, tiszta ruhát vettem, és elindítottam a mosógépet is, hogy minden "bűnjelet" eltüntessek. Sikerült!
Némi pihenés után még gofrit is sütöttem a fiúknak. A szamócalekváros-tejszínhabos nyalánkság után elláttam az állatokat, és lepihentem. Mármint leültem ide, a gép elé, hogy elégedetten beszámoljak a nehezen induló, de sikeresen véget érő napról. 

Hányszor fogtam meg a fákat?
- amikor láncfűrésszel levágtam, földet ért, és félretettem,
- amikor behordtam a kazánház elé, hogy majd felvágjam,
- amikor a távolabb lerakott fát odavittem a körfűrész mellé,
- amikor rátettem a körfűrészre, és feldaraboltam,
- amikor a kupacból jó néhányat a karomra vettem, és elvittem a helyére,
- amikor a karomból lepakoltam, eligazgattam.

Egyelőre ennyi. Még majd megfogom őket,
- amikor ládába teszem, hogy télen bevigyem a kályha mellé,
- amikor a ládából kirakom a lakásban lévő fatárolóba,
- amikor beteszem a kályhába. 

A végén pedig
- kiszedem a hamut a kályhából,
- kiszitálom,
- és a kertben szétszórom.

Mindeközben meleget éreztem,
- amikor fát vágtam,
- amikor behordtam,
- amikor aprítottam,
- amikor a helyére tettem,
- amikor bevittem a lakásba,
- amikor fűtött,
- amikor kitakarítottam a kályhát,
- amikor kiszitáltam a hamut,
- és a végén, amikor kiszórtam a kertbe, a gyümölcsösbe.

Milyen sok melegséget ad a fa! Mert ha fázunk, akkor FÁ-zunk. Vagy inkább azért FÁ-zunk, hogy ne fázzunk...