Kányádi Sándor: Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,
lenni bár egy hangnak,
jönni-menni volna jó
akárcsak a harmat.

Sokszor két-három dió is növekszik egymás mellett, de azok most magasan voltak...

Mivel írok majd a zöld dióból készült lekvárról, befőttről és likőrről, írok a szedéséről, tisztításáról, hogy ne saját károdon tanulj, hanem az enyémen...

Mikor szedjük a zöld diót? (Likőrnek, lekvárnak, befőttnek egyaránt.)

A legegyszerűbb lenne azt írnom, hogy amikor már szép nagy, de még nem csontosodik. De ha nincs tapasztalatod, ez további kérdéseket vet fel: hogyan ellenőrizzük, hogy csontosodik-e? Végy elő egy hústűt, kötőtűt, és ha könnyen átszalad a zöld dión, akkor még nem keményedik a csonthéj, még felhasználható.
Mikor van ez?
Régi források Szent Iván napot emlegetnek, ami éppen a mai nap. Tapasztalatom szerint, ha ilyenkor próbálkozol, már elkéstél. Június első egy-két hetét javaslom, de ez is függ a dió fajtájától, illetve attól, hogy az ország mely részén laksz, és hogy az adott évben milyenek voltak a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Már nem egyszer írtam bejegyzéseimben, hogy az idén minden nagyjából két héttel hamarabb virágzott, érett be, mint általában szokott. A zöld diót én most június 11-én szedtem, de bizony találtam benne már csontosodó szemeket. Légy óvatos, inkább három nappal hamarabb, mint egy nappal később.
Volt, hogy a halogatás miatt lemaradtam a zöld diókból készült csemegékről. És olyan is, amikor némi csontosodást tapasztaltam, de azért elkészítettem a befőttet. A fogyasztás során voltak részek, amik a tányér szélén maradtak, mert nem puhultak meg...

És most csupa nagybetűvel le kell írnom, hogy KESZTYŰ! Nem is akármilyen. Nem az egyszer-használatos vékony, hanem a vastagabb gumikesztyű. Szedéshez, mosáshoz, feldolgozáshoz, mindig, amikor hozzányúlsz a dióhoz.
Kezdő zöld diózó koromban a vékony gumikesztyűvel próbálkoztam. Nem gondoltam, hogy a dió festékanyaga "áteszi magát" a műanyagon, és fekete lesz a kezem. No, de nem ijedtem meg, jöhetett a citromsav. Az minden zöldség-gyümölcs feldolgozás során keletkezett elszíneződést levitt a kezemről - addig. Akkor egy jó kis fürdőszoba takarítás? Nem használt. A habkő sem, mert nem csak felszíni az elszíneződés, mélyebbre hatol.

Azóta tudom, hogy a vastag gumikesztyűt kell elővenni. 

Ha likőrt készítesz, a diót meg kell mosni, és késsel feldarabolni, nincs más dolgod.
Ha befőtt, vagy lekvár lesz belőle, akkor kell egy hústű, kötőtű, vagy egy olyan kis szerszám, mint ami nekem van. Leginkább a cipészek árjához hasonlít.

Apukám készítette. Azért jobb, mint a hústű, vagy a kötőtű, mert sok dió feldolgozásakor igencsak megsínyli a tenyered, ha nem tompa, gömbölyded a szerszám vége. Tudniillik a zöld szemeket mosás után 4-5 helyen át kell szúrni. Nem csak megszúrni, érdemes átszúrni. Ennek megfelelően igen elővigyázatosnak kell lenned, mert könnyen megszúrhatod magad.
A ruhádra és a környezetre is vigyázz, mert a zöld dió igen lédús, és amikor átszúrod, fröccsenhet a leve. Nem nagyon, nem sok, de a kevés is szépen színez!

Ha átszúrtad, akkor egy "konyhatiszta" edényre van szükséged, amit nem sajnálsz, ha elszíneződik. A befőttes üveg is jó, attól függ, mennyi diód van. Öntsd fel vízzel, hogy ellepje, és hagyd állni két hétig, de minden nap legalább egyszer, de még jobb, ha reggel és este leöntöd a vizet róla, leöblíted, és újra felöntöd.

No, most leveheted a kesztyűt. És nézd meg, hogy jártál. Legalább is az idén nekem így sikerült:
Az ujjaim nincsenek árnyékban. Hangsúlyozom, hogy a kesztyű nem szakadt ki, sértetlen, de a szurkálandó dió mennyisége nagyobb volt annál, mint amit kibírt. 
Úgyhogy egy újabb tapasztalat: ha sok diót dolgozol fel, lehet, hogy érdemes fél-egy óránként új kesztyűt felvenni.
A fenti kép még csal is, ennél feketébb volt a kezem. Két hete volt, már alig látszik, de látszik.

Tehát a diót áztatod, minden nap egyszer-kétszer cseréled rajta a vizet. A szép egyenletes zöld szín változik, először a szúrás helyén feketedik, aztán némelyek fakulnak, van, aki feketedik, s van, aki tartja magát, szép zöld. 
Nekem ilyen volt a nyolcadik napon:

A vizet azért érdemes kétszer cserélni naponta, mert 24 óra alatt az ázás során keletkezett hab barnul, és furcsa illata lesz.

Tartósításról van szó, tehát ügyelj, hogy a két hét áztatás során morzsa, vagy bármilyen szennyeződés ne essen bele, mert tönkremehet a munkád!