Radnóti Miklós: A pipacs
Az asszonyom pipacsot lát
és füttyent nekem az úton át
s hogy visszafüttyentek, lehajol.
Két ujja végigcsúszik a szár
szőrén s a fű közt megáll. És már
kezében lángol a lenge virág.
Ujra füttyentek; füttyömbe boldog
madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!
Néhányan talán meglepődtök, mert nem is gondoljátok, hogy a pipacsot a gyógynövények között is megtalálhatjátok.
De először a gyűjtésről:
Az idén minden egy kicsit korábban történt - a pipacs is hamarabb nyílott a szokásosnál. Május első-második hetében gyűjtöttem a szirmát.
Mivel a bolygatott, nem gyomirtózott területeket kedveli, jelenléte arra utal, hogy nem, vagy kevés vegyszert használ a gazda. Volt már év, amikor nagyobb területen virágzott, mint most, de most sem szűkölködtünk:
Előtérben a tavaly ősszel vetett kaszáló, háttérben az ugyanakkor vetett lucerna. Ez utóbbi május közepén egy kicsit piroslott...
Hogyan gyűjtsd?
- forgalmas út, de még földút mellett sem nagyon szedném
- teljesen száraz időben kell gyűjteni, nem lehet párás, harmatos a szirom
- törekedni kell arra, hogy a fekete bibeszálakból ne nagyon maradjon a szirmok között (nem szokott)
Szedéskor sekélyen kell teríteni az edényben (soha nem szatyorban gyűjtünk!), mert nagyon könnyen befülled. Én vödörbe szoktam gyűjteni, mivel szinte súlytalanok a szirmok, és gyenge szellő esetén is könnyen visszaveszi a természet, ha nem vigyázunk.
Szárítani meleg, szellős, de nem napsütötte helyen kell, lehetőleg a sziromleveleket egy soron terítve (a szedés mellett ez a legidőigényesebb munkafázis, kiteríteni a szárítón). A szokásos szárítókereteken (lásd egyelőre galagonyavirág és csalánlevél bejegyzések) rendeztem el. Szárítás közben nem bolygatom, nem mozgatom, hiszen vékonyan terítettem.
Negyed óra alatt gyűjtöttem 179 g-ot, viszonylag nagy állománysűrűség mellett. Amikor megszáradt, 22 g-ot "nyomott", és így nézett ki:
Igen, a színe ilyen mély bordós-pirosas lesz, és ez nem tárolási, szárítási, vagy fényképezési hiba.
Teljesen ki kell száradnia, mert különben könnyen bedohosodik, bepenészedik. Megszáradva nem törik, mint például a diólevél, szinte egy kis vékony, illékony selyemdarabnak érezzük.
Csavaros tetejű befőttesüvegekben szoktam tárolni a gyógynövényeket a lesötétített ablakú kamrában, a pipacsszirom is odakerült.
Mire használjuk?
A pipacsszirmot ma már legtöbbször teaszépítő szerként használják. A szárított teakeverékek is tetszetősebbek a bíbor-lilásvörösre száradt szirmoktól, és a forrázatnak is ad egy enyhe pirosas színt.
A mai gyógynövényekről szóló könyvek már azt írják, hogy felhasználása idejétmúlt.
Gyógyhatása enyhe, legtöbbször köhögés elleni teakeverékekbe szokták belekeverni, mivel nyálkaanyagokat tartalmaz. A köhögéscsillapító hatását még - megint csak enyhe - nyugtató hatásának is köszöntheti.
Élelmiszerek színezésére (szörpök, cukorkák, teakeverékek) előszeretettel alkalmazzák.
Hogyan használjuk?
Általában más teákkal együtt főzöm, pontosabban forrázom. Csészénkét egy-két sziromlevél is elegendő. Önmagában nem jellegzetes az íze sem, de a teát szépen színezi.
Ha az előttünk álló őszi-téli időszakban megfázom, ki fogom próbálni a Varró Aladár Béla* által ajánlott gyermekek köhögés elleni háziszerét (magamon, annak ellenére, hogy nem a közelmúltban nőttem ki a gyermeki korból...):
Fél liter vízzel öntsünk le 50 g sziromlevelet (hűha, a tavalyról megmaradt készleteket is használhatom ezek szerint), fél citrom levét facsarjuk hozzá, és hagyjuk állni négy órán át. A szüredékből 40 g-ot főzzünk sziruppá 60 g cukorral.
Ez az eredeti javaslat, de ha egy sziruhoz 40 g szüredék kell, akkor valószínűleg 1 dl vízbe fogok áztatni 10 g sziromlevelet...
* Varró Aladár Béláról egy kis érdekesség:
Forrás:
Szmodits László: Varró Aladár Béla (1881-1956) élete és munkássága - Gyógyszerészet 2012. augusztusi szám (a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság lapja)
Édesanyja ritkán hívott orvost, ha a családban - az öt gyermek közül Aladár volt a legfiatalabb - betegség ütötte fel a fejét. Gyógyszertárban vagy drogériában vásárolt gyógyteákkal kezelte szeretteit. Kapcsolatban volt a környék népgyógyászaival (Nagykikinda Szerbia, Vajdaság, Bánság), és minden évben felkeresett egy szajáni asszonyt. (Szaján Nagykikindától nyugatra található, kb. 17 km-re.)
Egyik ilyen út során látta, hogy hogyan gyűjtik be a szikes vidéken fésűvel a kamillát, és ez hagyott benne olyan mély nyomott, hogy gyógyszerésznek tanult. Két évig otthon volt gyakornok, majd a segédi idő letöltése után a Budapesti Tudományegyetemre íratkozott be gyógyszerészhallgatónak.
Szeretem a pipacsot.
Búcsúzóul ideteszem a háttérben felsejlő kép eredetijét nektek:
