Nagyon szeretjük a szamóca befőttet. Elkészíteni könnyű, a leve mennyei, a gyümölcs meg kerülhet joghurtba, levesbe, süteménybe, bóléba.

Befőzéshez apró szemű szamócát javaslok, főleg, hogy én 370 ml-es üvegben rakom el, és a viszonylag kicsi üvegben ezeket lehet könnyen elrendezni. 
Bár az sem elhanyagolható szempont, hogy a szamócatöveken először érő szamócák a legnagyobbak, és a későbbiek - mivel több ideig gyűjtögethetik a napfényt - édesebbek.

Hozzávalók egy 370 ml-es üveghez:
kb. 23-25 dkg szamóca (természetesen már tisztítva mértem, hiszen úgy kerül üvegbe)
2 dkg cukor (2 teáskanál)
kb. 12 dkg víz (amennyit felvesz...)
egy csipet citromsav

A szamócát sérülékenysége miatt nem folyóvíz alatt mossuk, hanem a mosogató egyik dézsájában, vagy külön edénybe engedett vízben. Óvatos mozdulatokkal, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek, megmozgatjuk a vízben, és mielőtt a vizet leengednénk, a szemeket szűrőbe szedjük. Az esetleges szennyeződések - főleg ha kicsit homokos volt - leülepednek a víz aljára. Ha néhány kósza sziromlevél még úszkál a víz színén, azt kézzel is könnyen eltávolíthatjuk.

Ezután kicsumázzuk. Ha engedi, kézzel csippentjük ki a zöld kocsányt és csészeleveleket, ha nem, akkor egy kis kés segít.

Az előkészített, tisztára mosott üvegekben elrendezzük a szemeket. Ne akard nagyon megtömni, mert a puha húsú gyümölcs megsérülhet!

Ezután már nincs más dolgunk, mint hogy egy-két teáskanál cukrot szórjuk a tetejére, és egy csipetnyi citromsavat. Erre két dolog miatt van szükség: a citromsav segít megőrizni a szamóca színét, illetve - mivel a szamóca alacsony savtartalmú gyümölcs - feltárja az ízeket. 

Ha már szóltunk a színről, ízről, ne feledkezzünk meg az illatról sem. A friss szamóca illata igen csábító. Nos, ezt hőkezelés után már nem fogod maradéktalanul élvezni, mert az illatért felelős anyagok - természetes fehérjetartalmuk miatt - 56-65 fokon sérülnek. 

Szóval, üvegben a szamóca, cukor és csipetnyi citromsav a tetején, és felöntjük vízzel. Óvatosan, hogy a cukor ne üvegen kívülre mosódjon ki, hanem csordogáljon le a szemek közé. Jöhet a kupak!

Ha nem lenne befőzőfazekam, lehet, hogy nem merném a szamócát befőttként eltenni, mert bizony előfordulhat, hogy az ember túldunsztolja a puha húsú gyümölcsöt. Ha véletlen így jársz, ne keseredj el, attól még nagyon finom lesz a végeredmény, legfeljebb nem díszítéshez használod a szemeket! (Remélem, a most dunsztolt szamóca befőtt sem kesergett: mézalmácska befőtt társaságában fürdőzött fél órán át a fazékban...)

Így viszont bátran beleteszem a befőzőfazékba, és 80 fokon 30 percig dunsztolom. A 30 perc lejártával - ha nem várakozik következő adag - általában benne hagyom az üvegeket a fazékban. Szamóca esetén kiveszem. Mivel nem szükséges a befőzőfazekas dunsztolás után a száraz dunszt, néha teszem párnák közé az üvegeket, néha nem. Most nem tettem. A konyhapulton kihűltek, és utána mentek - vittem őket - a kamrába.

A dunsztolás során a szemek természetesen megpuhulnak, így rögtön helyet változtatnak az üvegben: jobban egymáshoz simulnak és kissé felemelkednek, úgyhogy az előzőleg gyümölccsel telipakolt üveg alján egy-két cm gyümölcs nélküli piros gyümölcslé látszik csak. 
Valamennyire veszít élénk színéből is, de az íze kárpótol. Nálunk karácsony-szilveszter környékén kedves innivaló a bólé, amit alkohol nélkül, öt-hat befőttből készítek úgy, hogy a gyümölcsöket és levüket is felhasználom. Ha van, szamóca befőtt mindig kerül bele. Ajánlom!