Barátnőm szólt, hogy Vadvirágos Vendégházánál érik a mézalmácska, leszehetném, főzzem be, kísérletezzek. Persze ez egy időben volt a szamócalekvár főzéssel, de elég csábító ajánlat volt, hogy éljek vele, s kipróbáljam. 

Főleg, miután megkóstoltam. Nagyon érett volt. Szerintem szinte túlérett. A fanyarka név nem is jutna róla eszembe, mert igen édes volt. A cukortartalma 20 g/100 g!
Majdnem 6 kg-t szedtem le másfél óra alatt. Közben erősen kóstolgattam, nagyon ízlett. Egy piciny, viszonylag puha magocska van benne, enyhe mandulás utóízzel.

Hozzávalók egy 370 ml-es üveghez:
kb. 24-25 dkg mézalmácska
2 dkg cukor (2 teáskanálnyi)
kb. 10-12 ml (dkg) víz - hogy az üveg tele legyen

A gyümölcsöt először folyó víz alatt megmostam, és az esetleges szárrészeket eltávolítottam. 

Beletettem az előzőleg elmosogatott üvegekbe, tettem rá 2 teáskanál cukrot, és óvatosan felöntöttem vízzel. Azért óvatosan, hogy a víz ne sodorjon ki cukrot az üveg tetejéről. Ha eszembe jutott volna, néhány megjelölt üvegbe tettem volna csipet citromsavat is, mert az erősen érett bogyókat alacsony savtartalmúnak éreztem, de ez most elmaradt. 

Az üvegeket kupakkal lezártam, és a befőzőfazékba 80 fokra fél órára betettem. Nem volt egyedül, a szamóca befőttekkel együtt dunsztolódott. 

Amikor letelt a fél óra, az üvegeket kivettem a vízből, és a konyhapulton hagytam kihűlni. 

Nem tudok róla többet írni, még nem tudom, milyen ízű lesz, mire csábít majd. De feltétlen beszámolok róla!

Lekvárként is ki akartam próbálni, de ahhoz már kevésnek éreztem a mennyiséget, mert valamennyit pálinkában is eltettem. Ha már a meggy finom pálinkában, hátha ez is...