Hol volt, hol nem volt, sőt még bizony van egy házaspár, akik - mint már annyiszor - mertek nagyot álmodni. És milyenek az álmok? Ha igazán szeretnénk, és teszünk érte, előbb-utóbb meg is valósulnak.

Palík László és neje, Klára asszony a leginkább férfiakat vonzó borversenyük mellett a hölgyeknek is kedvezni szerettek volna, úgyhogy meghirdették: csak tessék, tessék, mutassák meg, milyen finomságokat főznek be, milyen lekvárok kerülnek ki kezük és fakanaluk alól a családtagok és ismerősök örömére.
(Természetesen mindkét nem képviselői benevezhettek és benevezhetnek a borok és lekvárok versenyére is.)

Az idén immár ötödik alkalommal gyűltek össze a Kárpát-medence és egyre bővülő környékének napérlelte gyümölcsei - némi átlényegülés után - Szlovákiában, Peszektergenyén.

2017-ben én magam is beneveztem kilenc lekváromat a megmérettetésre, ebben az évben azonban kaptam egy felkérést: segítsem a lekvárértékelést, legyek zsűritag a versenyen.

2018. június 13-án reggel csend és nyugalom a peszektergenyei kultúrházban.

A színházterem jobb szélén 6 zsűriasztal, hogy a borbíráló bizottságok 6-6 tagja felelősségteljesen értékelhesse a borokat, középütt 7 asztal a lekvárbíráló bizottságoknak, a bal szélen (az alábbi képen látható) a terem teljes hosszában asztalok, ahol a minősítendő több száz lekvár várt...

Összesen 8 országból érkezett a 459 db üveg. Franciaország, Horvátország, Magyarország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia.

A lekvárokat hét kategóriában lehetett nevezni:
szilvalekvárok
baracklekvárok
eperlekvárok
meggy- és cseresznyelekvárok
bogyós gyümölcsökből készült lekvárok
erdei gyümölcsökből készült lekvárok
egyéb különlegességek

A rendezvény megnyitása. A képen balról jobbra:

Palík Klára, a verseny ötletgazdája és a lekvárverseny igazgatója
Dr. Solti Gábor, a bírálóbizottság elnöke, a Kárpát-medencei Ökogazdák Szövetségének elnöke
Doc.Ing. Štefan Ailer PhD a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetem tanára
Truban Emil, alpolgármester
Dr.Ing. Palík László, a borverseny igazgatója

A vendégeket köszöntötte Dr. Torda Márta is, az Agrárminisztérium Magyarország, Budapest Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető helyettese. 

A fenti névsorban szerepel a Palík Család családfője és neje, így arról sem feledkezhetem meg, hogy a lekvárverseny ötletét teljes mértékben támogatta az egész család, Klára és László lánya, Dóra, párjával Jankovics Ivannal és fiuk, Gábor is, akik munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény.

Én a hármas zsűriasztalnál kaptam helyet ötödmagammal. 64 mintát kóstoltunk, ebből 57 minta szamócalekvár volt. 
A hármas zsűri elnöke Szabó Péter, tagjai Dr. Torda Márta, Gorelková Mária, Legény Zsuzsanna és én.

Benépesült a terem, a csendet felváltotta a halk morajlás, megkezdődött a lelkes munka.

 
A mintákat előre kidolgozott pontrendszer alapján minősítettük.

Különböző súllyal pontoztuk a lekvárok megjelenését (szín, állag), illatát (intenzitás, karakteresség, gyümölcsösség), ízét (intenzitás, minőség, karakteresség, gyümölcsösség), és még összbenyomásunk is pontot ért. 

Természetesen tudtuk, milyen lekvárt kóstolunk, de annak készítőjéről nem volt semmi adatunk: a kóstolandó mintákat egyetlen számmal azonosítottuk.

Szorgos kezek töltögették a kis pohárkákat, hogy a zsűritagok fennakadás nélkül dolgozhassanak: minden zsűritag kapott minden lekvárból egy-egy kis kanállal, és értékelte azt a fenti szempontok alapján. 

Ha lehet, én buborékmentes vizet iszom, de néhány kóstolás után rájöttem, a szénsavas ásványvízben felfrissült ízlelőbimbók minden minta után újult erővel tudnak munkához látni. Persze voltak, akik az asztalra készített kis kenyérfalatkákat választották.

A verseny, az értékelés valamilyen édes kábulatban zajlott (nem bort kóstoltam!). 
Barátságos, nyitott emberek, nagy beszélgetések, összemosolygások... Mit is mondhatnék? Varázslatos volt. 

Nagyon jó olyan emberek között lenni, akik alkotnak, teremtenek, egy irányban mozdulnak.

Kivétel nélkül mindenki kitett magáért. 
Köszönet a házigazdáknak a rendezvényért, annak hibátlan megszervezéséért, kedves zsűritársaimnak a jó hangulatú munkáért, azoknak, akik előkészítették a termet, elkészítették a listákat, így fennakadás nélkül minden akkor és ott a rendelkezésünkre állt, amikor kellett. 
Hangsúlyozottan nem utolsó sorban köszönet mindenkinek, akik körülöttünk sürögtek-forogtak, lesték kívánságainkat, még kérni sem kellett, időben ott voltak a kóstolnivalók, figyeltek, mikor mi fogy el az asztalról, vagy a háttérben szorgoskodtak, hogy se éhen, se szomjan ne maradjon senki.

Voltatok már úgy, hogy valami csoda részesei voltatok? Amikor a hétköznapi gondok, még ha eszetekbe is jutnak, nem nyomasztanak? 
Minden napot ajándékba kapunk, és csodaként élhetünk meg, de némelyik díszcsomagolásban érkezik, mint ez a szerdai is...

Zárásképpen a sokat emlegetett hármas zsűri:

 * Azokat a képeket, amelyeken nem szerepel a Zita éléskamrájából felirat, a Szervezők bocsátották rendelkezésemre.