Emlékeztek még a konyakmeggyes tortára?
Akkor ígértem, hogy leírom a konyakmeggy készítésének menetét.

Hozzávalók 212 ml-es üveghez:
150 g meggy (magozva mérve)
20 g cukor
50-75 g pálinka (esetünkben 48-50 fokos)

Nem kellett a leánynak felmennie a fára, "oszt" lerázni a meggyet. Letörött egy viszonylag nagy ág. Nem feltétlen a termés súlya (tudom, tömege) húzta le, inkább a fa kora lehetett a baleset oka.

Szóval, a leszakadt ágról leszedtem a meggyet, szűrős kosárkába tettem, és folyó víz alatt megmostam. Miután jól lecsepegett, kicsumáztam, kimagoztam. 
(A magot és a meggykocsányt ne dobd ki, hamarosan leírom, mire tudod felhasználni!)

A magozáshoz egy megjegyzés: ha lekvárhoz magozom a meggyet, nem baj, ha erősen roncsolódik, de ehhez a csemegéhez lehetőleg ne nagyon sértsük meg a szemeket, hogy szépen megőrizzék a formájukat. Akkor nemcsak finom lesz, hanem szép is, és tudunk vele díszíteni. Vagy akár csokis konyakmeggy is lehet belőle.
(Ha roncsolódik a meggy, több fér az üvegbe. Viszont kevesebb pálinka kell akkor a felöntéshez, kevesebb lesz a nagyon finom leve...)

A kis befőttes üvegeket (lehet nagyobb űrtartalmú is!) alaposan kimostam, ahogy azt befőzés előtt illik.
Az üvegeket megtöltöttem magozott meggyel, két teáskanál cukrot tettem rá, és felöntöttem pálinkával. 

Innentől már nincs is más dolgom, mint alaposan rácsavarni a kupakot, és máris mehet a kamrapolcra.
Az alkohol biztonságosan tartósítja, nem kell hőkezelni. 
2015-ben tettem el először, akkor 25 kis üveggel lett. Legalább 10 még megvan belőle. Ma is kibontottam egyet a fényképezés kedvéért, látható, hogy szép tiszta. Azt meg el kell higgyétek, hogy finom is...
A meggyszemek jó kemények, akár apró kockákra is darabolhatóak, mint a már említett konyakmeggyes torta krémjénél. 

A leve nagyon finom, ha már összeértek az ízek. Meggylikőrként fogyasztható. Ha valami még finomabbat szeretnél, készíthetsz belőle tejszínes krémlikőrt is!