Osztrák eredetű étel (Stájerország), ami most a másnapos csülkös bableves mellé készült. 
(Első nap palacsinta kísérte a levest.)

Ne keverd össze az erdélyi születésű vargabélessel!
(Ha készítek, természetesen megmutatom.)

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg tehéntúró
20 dkg liszt
1 evőkanál tejföl
1 tojás
kevés só

Az edény kikenéséhez zsiradék, és zsemlemorzsa

Az édes tejfölös mártáshoz:
30 dkg tejföl 
4 tojás (3 is lehet) - saját tyúkoktól
4 dkg vaj
8 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10-15 dkg mazsola

Most néztem az órát: előkészület - 1 óra, sütési idő - 1 óra.

Hogy ne kelljen tétlenül várakozni két munkaművelet között, kezdd azzal, hogy felteszel melegedni kb. 4 liter vizet a tésztafőzéshez, és ha szeretitek a mazsolát, áztasd be langyos vízben, vagy rumban.

A tésztához először törjük át a túrót! Bevallom, ezt a munkaműveletet el szoktam "felejteni", de ennél az éteknél tényleg nem túl jó, ha nagyobb túrószemcsék vannak a tésztában, tehát nincs mit tenni, áttörtem. De azért nem a legsűrűbb szitámat választottam, jó szolgálatot tett egy kissé nagyobb lyukú szűrő is.

Az áttört túrót aztán a többi hozzávalóval egyszerűen kézzel összegyúrom. Ragad. Egy kevés liszt még, hogy megszabaduljak a tészta rám tapadt részeitől, és már mehet is a nyújtódeszkára.

Nem tudom, a te sütőd mennyi idő alatt melegszik fel, én ennél a pontnál gyújtottam be az enyémet, mert kb. 20 perc kell neki, hogy elérje a 200 fokot.
A tésztát csinos kis cipóvá formázom, majd lisztezett nyújtódeszkán kinyújtom. Ez most körülbelül két gyufaszálnyi vastagságú lett.

És ha már metéltről van szó, metéljük fel! Nagyjából egy centiméter széles csíkokra vágtam fel, de előtte kettévágtam a tésztát. Ezt azért is érdemes, mert a tészta kissé ragadós, tehát nem tudod végighúzni a kést a kiszemelt vágási vonalon, hanem a kés élét vízszintesen a tésztába nyomva választottam le a csíkokat.

Nagyjából mostanra felforrt a víz is. 3-4 dkg sót tettem bele, és gyengéden beletettem a tésztacsíkokat. Hamar feljöttek a víz felszínére, de még hagytam 4-5 percig főni. Éppen újra felforrt a főzővíz, amikor úgy döntöttem, biztosan kész.

A tésztát leszűrtem, és hideg vízzel leöblítettem, mert így nem fő tovább saját és a szomszéd tésztacsíkok melegétől. A szűrés most könnyen ment, mert az a szűrőbetétes fazekat használtam, amit a juhtúrós sztrapacska galuskájának, vagy a szilvás gombóc (ó-ó-ó...), krumplinudli főzésekor is szoktam. Ebből csak ki kell emelni a szűrőbetétet, és mehet a csap alá. Egyébként sima száraztészta főzéshez nem ezt használom, nagy űrtartalma miatt.

Most viszont egy kis időugrás következik, visszamegyünk az időben majdnem 10 percet addig, amíg a tésztát a felforrt vízbe tettük. Tudniillik amíg fő, elkészítjük az édes tejfölös mártást.

A puha vajat kikeverjük a cukorral, beletesszük a tojások sárgáját, elkeverjük, majd a tejföl is jöhet. 

A fénykép kedvéért itt együtt van még mindenki, de hidd el, könnyebb a fenti sorrendben elkeverni a hozzávalókat! (Ha kissé érthetetlen a kép: átlátszó üvegtálba tettem a mártás hozzávalóit a nyújtódeszka szabadon maradt sarkára, ezért a képen még látszanak a főzésre váró tésztacsíkok...)

A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és a mazsolával együtt elegyítettem a mártás eddig összekevert részével.

A 30x22 cm-es üvegedényt zsiradékkal kikentem, zsemlemorzsával meghintettem.

A lecsöpögtetett tésztát beletettem az édes tejfölös mártásba, gyengéd mozdulatokkal összekevertem, és beletettem a sütőformába.

A sütő már 200 fokos volt, úgyhogy mehetett is pirulni.

Egy óra múlva ilyen lett:

Egy kis saját készítésű szamócalekvár sem rontja el, de az már nem fért fel a kezdőképre. 
A citromillatú macskamenta azonban igen. Ehető, nagyon finom a teája, és enyhén nyugtató hatású. Bővebben majd később...