Felmegy a legény a fára... 
A leány meg a padlásra, és leakaszt a gerendáról egy kis füstölt csülköt. Ami igaz, hogy nem saját tartású disznóé volt, de legalább mi dolgoztuk fel, és mi füstöltük.

A legfontosabb hozzávaló máris megvan a csülkös bableveshez.

Igen, de a csülök nem adja egykönnyen magát. 
Először be kell áztatni. Beletettem egy nagy fazékba, felöntöttem annyi hideg vízzel, hogy ellepje, és egy napot áztattam. Tudom, hogy kell ennyit, mert mi sóztuk, füstöltük...

Másnapra virradtunk. 
A csülök áztató levét leöntöttem. (Nincs hulladék, a kutyák ennivalója aznap abban a lében főtt, nem tiszta vízben. Nem tiltakoztak.) Tiszta hideg vízzel újra felöntöttem, lefedtem, és feltettem főni. Amikor felforrt, a legkisebb gázrózsát takarékra állítottam, lángelosztót tettem rá, és hagytam főni. Nagyjából 5-6 órán át pöszörgött, addigra ért el abba az állapotba, hogy már levált a csontról a hús.

Amikor kihűltek, csülök a hűtőbe, és a leve is mellé - természetesen külön -, mert mint a képen is látszik, igen zsíros a csülöklé, és ha a zsír megdermed a tetején, le fogom szedni. 

Harmadnap.
A csülöklén a zsír megdermedt, szűrőkanállal leszedtem. A zsírtalanított levet megmelegítettem, leszűrtem.

Már mehet is bele a bab, hogy megfőjön. Ha szárazbab lenne, akkor már előző este beáztattam volna, de fagyasztott fejtett bab volt, amit Anyukámtól kaptam. Gyorsabban fő, mint a szárazbab, de azért előbb került bele a lébe, mint a többi zöldség.

Azoknál az ételeknél, amelyeknél két teendő között van annyi idő, hogy valami hasznosat tegyek, néha elmarad egy-két esemény megörökítése, mivel párhuzamosan más is történik. A lakásban, udvaron, kertben mindig lehet találni tennivalót. De ezzel - gondolom - egy háziasszonynak sem mondtam újat.

Úgyhogy a zöldségek csak egy korábban készült fényképről mosolyognak ránk:

A zöldségeket viszonylag kis darabokra kockázom. Sárgarépa, petrezselyem, zeller, krumpli. A képen látszik, de karalábé nem került most ebbe a levesbe. Van, aki krumplit sem tesz bele, ha csipetkével is gazdagítja. Én tettem. 
A krumplival kapcsolatban viszont egy jó tanács. Mivel a csülkös bableves nem azok közé a levesek közé tartozik, amiből kétszemélyes adagot lehet készíteni egyszeri étkezésre, előfordul, hogy fagyasztunk le belőle. A főtt krumpli kivételével minden nagyon finom később is - néhány hét múlva -, amikor elvesszük. A krumpli kásás lesz, nem ízlik. Tehát, ha fagyasztani is szeretnéd, ne tegyél bele, vagy szedd ki belőle, mielőtt mélyhűtőbe kerül. 

A levest természetesen közben néha megkóstolom, de most nem kívánt sót, éppen jó lett a lé íze. Ha túl sós, hígítható vízzel.
Előfordulhat, hogy a sonka főzőleve sok, abból is le lehet fagyasztani. Később nagyon jó például lencsefőzelékhez!

Amíg a babbal együtt a zöldségek főnek, készítek egy paprikás rántást fokhagymával gazdagítva, és belefőzöm a levesbe. Beleteszem a kockára vágott csülökhúst is. Már tapasztalt vagyok, azokat a részeket, amiket a családom tagjai kikotornának, kihagyom.
Elkészítem a csipetkét is. Egy tojáshoz annyi lisztet teszek, hogy galuska tésztánál keményebb állagú legyen, és kiskanállal beleszaggatom a levesbe. 

Így nagyjából együtt fő meg a zöldség, a bab, a csipetke, és a rántást is fő annyit, hogy a végeredmény ne legyen liszt ízű. (Egyébként egy falunapon a főzőverseny szakavatott zsűrielnökétől azt hallottam, hogy a paprikának jó ideig kell főnie ahhoz, hogy színe és íze gazdagítsa az ételt, nem lehet az utolsó pillanatban használni.)

(A rántás készítéséről is van néhány fényképem, de nem az igaziak. Két kézzel nehéz főzni és fényképezni olyan munkaműveleteknél, amelyek nem várnak türelmesen a kép elkészültére. Mondjuk valami odaéghet... Majd egy külön bejegyzéssel a rántásról pótolom a mulasztást.)

Forrón tálaljuk, ízlés szerint tejföllel gazdagítva. 

Már csak egy édeskés másodikféle kell hozzá. 
Első nap palacsintát készítettem, ma pedig stíriai metélt kísérte.