Megosztó zöldség. Van, aki nagyon szereti - mi is például -, és vannak, akik kóstolták, de nem kedvelték meg.
Ha még nem is próbáltad, javaslom, lassan a piacon is kapható lesz!
De most nem a konyhába hívlak benneteket. Hamarosan készítek persze rebarbarából krémlevest, vagy főzök lekvárt, de most nézzünk ki a kertbe!
Rendezkedem a kertben. Az évelő növényeket a kert szélébe terelem, hogy az őszi talajművelésnél ne kelljen őket kerülgetni. Úgyhogy a rebarbara töveknek is költözniük kellett.
Az új helyen a talajt a sokat emlegetett vágógereblyével elegyengettem.
A sorkijelölő - róna - által húzott sorok így jól látszanak. (Mindkét szerszámról olvashatsz itt.)
Néhány év alatt komoly tövek lesznek a most még kis bokrok, úgyhogy 75 cm-es sortávolságra, és 60 cm-es tőtávolságra ültettem őket. A sortávolság 75 cm, de a tövek valójában kicsivel több, mint 80 cm-re vannak egymástól, mert átlósan ültettem őket.
Először kiástam annyi tövet, amennyi a talicskába elfért. Törekedtem arra, hogy a lehető legkevesebb föld potyogjon ki a gyökerek közül, hátha a növény észre sem veszi, hogy átültettem...
Ástam egy nagyobb gödröt, mint az elültetendő bokor, az alján az ásó hegyével még lazítottam a talajt, és beletettem a rebarbarát. A kiásott földdel a rebarbaratő és a gödör közti réseket megtöltöttem, óvatosan, de alaposan körbetapostam, hogy egy kis mélyedés alakuljon ki körülötte. Gyorsan be is locsoltam, hogy a gyökér körül tömörödjön a talaj, ne maradjon levegős. A kis locsolóárok meg is tartotta a nedvességet, nem folyt ki a víz.
Másnap reggel (ma) ilyen volt a "rebarbaraföld":
A piros levélnyelek (ezt a részét hasznosítunk a konyhában, vagyis ezt esszük meg) nagyon mutatósak, tehát még a dísznövény kertbe is beengedheted. Nyáron néhány szár kivirágzik, felmagvadzik. Ezt le is vághatod (azokon a szárakon nem jó már a levélnyél konyhai felhasználásra), de a virágját ki is ránthatod palacsinta tésztában.
Arra ügyelj, hogy a viszonylag magas oxálsav-tartalmú növények közé tartozik (kóla, kávé, csoki, zeller, sóska, paradicsom, spenót is az), tehát az arra érzékenyeknél a kalcium-oxálsavas vesekőképződést elősegítheti.
Ne ijed meg, egyébként napi egy kilót kellene ahhoz rendszeresen fogyasztani belőle, hogy gondot okozzon, és emellett vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag.
Kora tavasszal a levelei fényes bimbóba csomagolva be vannak zárva. Amikor kipattannak ezek a kis bimbók, a levelek valószínűtlenül gyűrötten bomlanak ki, hogy azután szépen komótosan növekedjenek, és vastag levélnyelük legyen.
Ezek a most átültetett tövek két héten belül hoznak annyi levelet, hogy már főzzünk belőlük!
Mi nagyon szeretjük savanykás, fanyar ízét. Frissítő a tavaszi, nyári melegben.
