A tegnapi barázdabillegetős bejegyzés után most ismét madár kerül sorra, mivel ma reggel búbos bankákat láttam az öreg diófán.

A képet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján találjátok. Készítette Orbán Zoltán.
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-upuepo 
Köszönet érte!

Gyönyörű madár, de hosszan megfigyelni eddig sohasem sikerült (most sem). 
Elméletileg leginkább a talajfelszínről táplálkozik, gilisztát, pajorokat, lóférget (lótetűt), hernyókat keres. Elkapja a repülő legyet, az ugró szöcskét is.
Nem láttam még a felszínen, mindig csak akkor veszem észre, amikor felröppen, valószínűleg nagyon félénk. 

Ma is csak arra figyeltem fel, hogy erős szárnycsattogás hangokat hallok a diófa felől. 
Ketten voltak, kinyitott fejdísszel. Hogy veszekedtek-e, vagy évődtek, nem tudom. De gyorsan elrebbentek, amikor észrevettek.

Orbán Balázs* így írja le a "búbját": 
"Fejét egy felállítható és lekonyítható koronaszerű - vagy talán inkább pofoncsapott kalapszerű, magas tollbokréta ékesíti..."

A képet Lóki Csaba készítette (www.lokicsaba.hu) 
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján találtam: 
http://www.mme.hu/2015-ev-madara-bubosbanka
Köszönöm!

Orbán Balázs könyvében a madarak egyéb neveit is feljegyzi. Eddig nem soroltam fel ezeket, a búbos bankánál azonban kivételt teszek. Valószínűleg a "régiségben" nagyon népszerű lehetett, mert banka, büdös banka, sáros banka, babuta, babuba, bugybóka, babuk, babuka, babucska, babutyka, budoga, dutka, daduk, dudoga, dod, szurtos dudu, büdös dod, baták, ganajmadár, jututu, banka, szalakakaóta néven is illették. 

Ezen nevek egy része hangjára utal, ami gyorsan pergő pu-pu-pu-pu-pu hanggal írható le, a másik része viszont arra vezethető vissza, hogy fészkét leginkább szagáról lehet felismerni és megtalálni - igen szagos.

Mint a fent idézett könyvből és honlapról megtudtam, ezért a fiókák a "felelősek": Veszélyérzet estén (vélt, vagy valós) a fiókák bűzös ürüléket juttatnak a támadóra, aminek a nagy része bizony a fészket "ékesíti". A fentiek miatt az anyamadár is nagyon rossz szagú.

Magyarországi egyedei vonulóak, márciustól április végéig elhúzódik hazajövetelük.

Ha többet szeretnél róluk tudni, ajánlom a fenti kép alatti linket, ahol sok érdekességet is találsz a 2015-ös Év madaráról.

* Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról Budapest, 1908. (Természetesen hasonmás kiadásban.)

Egy kis kiegészítés 2018. április 5-én, a bejegyzés másnapján:

Szereplők:
Öreg diófa, poros talaj, búbos banka (1 egyed)

Az öreg diófa áll, csendben, méltósággal. Alatta a talaj itt-ott fűvel fedett, már amennyire a diófák alatt ez lenni szokott. A fűvel nem fedett rész tömörödött, kemény, kivéve egy helyen, ahol az egyik kutya pihenőhelyet mélyített magának, én meg elrontottam a művét, és begereblyéztem a gödröt.

Megjelenik egy a szereplők között nem jelzett személy (színpadon kívül, a konyhaablakban). Kinéz. 
Elmosolyodik, mert meglátja, hogy a főszereplő - a banka - a felpuhított poros talajon homokfürdőt vesz. 
Legalább 10 másodpercig gyönyörködik, megfigyeli a kitárt búbtollakat, és amikor a búbos banka elrepül, dolga után néz...