Egy héttel ezelőtt megérkeztek a barázdabillegetőink, és készítik a fészket. Nem is biztos, hogy készítik, lehet, hogy csak felújítják, kicsinosítják, mert már az elmúlt években is itt költöttek. (Természetesen azt nem tudom megmondani, hogy ugyanezen egyedek voltak-e.)

Az egyik melléképület borostyánnal befutott oldalánál igen nagy, szorgos munkában vannak. Emberi fogalmainkkal leírva szinte lelkesen jönnek-mennek, rebbennek, készülnek.

A fényképet Orbán Zoltán készítette, és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjáról töltöttem le:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-motalb  Köszönet érte!

Kis, törékeny, karcsú madárkák, folytonos mozgásban. Nevükhöz híven az elmúlt években már találkoztam velük a szántás szélén, a barázdán billegettek.

Amikor még csak ismerkedtem a tanya madárvilágával, elolvastam, hogy természetes üregekbe, mesterséges építményekbe készíti fészkét*.
Herman Ottó könyvéből** az is kiderül, hogy kis odvakba, kövek közé, hasadékokba, gyökerek alá, farakásokba is épít. 

Szereti a víz közelségét (tőlünk 300-400 méterre van egy kis tavacska (nem a mi birtokunkon), tehát lakomázhat a felröppenő rovarok hadából. Ezzel nagy hasznot hajtva nekünk a növényvédelem terén.

Régen, 6-7 évvel ezelőtt valamit szállítottunk az autóval, és az udvarban a füvön álltunk meg.
Arra lettünk figyelmesek, hogy egy barázdabillegető a visszapillantó tükörnek újra és újra nagy lendülettel nekiszáll, veszekszik vele. 

Lassan aztán tudatosodott bennünk, hogy talán vetélytársat vélt felfedezni a sajátnak tartott területen, úgyhogy mindannyiunk megnyugvására úgy oldottuk meg a gondot, hogy egy átlátszatlan műanyag szatyorral lefedtük a tükröt.

Madárkánk tovarebbent, és nem harcolt tovább.

*  Stephen Moss: Kerti madarak (Fürkész könyvek sorozat) Trivium Kiadó 2005.
** Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról Budapest, 1908. (Természetesen hasonmás kiadásban.)