Tűzifát nem akkor vásárol az ember, amikor már fűteni szeretne, hanem jó előre, hogy biztosan kiszáradjon, így jobb fűtőértéke legyen, mire a kazánba kerül.
Igaz, az akácról úgy tartják, még nedvesen is jól ég, de jó, ha tudjuk, hogy tűzifának akkor nevezhető a fűtésre szánt fa, ha 20% alatt van a nedvességtartalma, vagyis légszáraz. Ezt még viszonylag olcsó, kereskedelmi forgalomban kapható eszközzel is meg tudjuk mérni, le tudjuk ellenőrizni.
Kezdetben mázsára vettük a fát, könnyebb volt értelmezni, és ellenőrizni a mennyiséget. Egy közeli építőanyagot árusító telepen van mázsa, megrakva és lepakolás után megtudtuk mérni az autót, a különbségből pedig tudtuk, mennyi fát pakoltunk le. De ugyanaz a fa 1-2-3 évnyi állás után már nem ugyanannyi mázsa, köbméterre viszont nem változik...
Legutóbb állami erdészeti vállalattól szereztük be a fűtésre szánt akácot. Egy erdészeti köbméter az egy köbméter tömör fának felel meg. Az erdőben, a fatelepeken sarangba rakják a fát, ami azt jelenti, hogy az 1 méter hosszú rönköket 1,75 méter magasan rakják fel, s ebből 1 méter hosszúságú szakasz az 1 erdei köbméter. Ha levonjuk a rönkök közti rések térfogatát, akkor kapjuk meg a feltételezett tömörfa mennyiséget. Ezek erdészeti táblázatokból, kiadványokból ellenőrizhetőek.
1 erdészeti köbméter akác (frissen vágott) 7-10 q tömegű fát jelent.
Én városi lány vagyok, nem tudtuk, mennyi fát fogunk elhasználni egy év alatt, ezért ittlétünk első néhány évében írtuk a felhasználást, napi szinten, kis füzetbe. Aztán jött a szokásos excel-tábla, és lehetett statisztikát gyártani...
Nos, februárban vásároltunk 15 erdészeti köbméter akácot, amit a szállító minden nehézséget legyűrve gyönyörűen lepakolt az udvaron úgy, hogy nem is tudott a kapun befordulni. Meg is jegyezte, hogy ez már nem az első tanya, ahol azt tapasztalja, nincs hely a nagy gépének, a városban jobban elfér...
A rakodódarus teherautó párhuzamosan állt meg a kerítés mellett, és talált egy rést, ahol a fáktól át tudott nyúlni a kerítés felett, és éppen oda rakta a fát, ahová szántam. Minél közelebb a fatárolóhoz, a feldolgozási helyhez, de nem volt útban.
A 15 erdészeti köbméter fát három rakásba rakta le, tehát nagyságrendileg 3-szor 5 köbméter fa várta, hogy feldarabolás után a fatárolóba kerüljön.
Türelmes volt. Nyáron hol a melegre, hol az elfoglaltságaimra hivatkozva halogattam a feldolgozást, ősszel meg tényleg sok lett a tennivaló. Fontos, hogy télre minden bekerüljön a tárolókba, helyükre, ami fagyérzékeny, a tűzifa meg türelmesen várt, és közben persze száradt.
Novemberben már igen éreztem, hogy neki kellene látni, de valójában féltem is a feladat nagyságától, nem tudtam, mennyi idő, erő kell majd ehhez.
Decemberre nem volt visszaút. Volt még tűzifa, de látszott, tavaszig nem lesz elég. A több éve itt száradó, feldolgozott fát átpakoltam máshova. No nem messzire, de mégis minden darabot meg kellett fogni...
És nekiláttam.
Apukám a zsibpiacon talált egy állványt, amit motorral és körfűrésszel felszerelve egy viszonylag biztonságos körfűrészt állított ezzel elő pici leánykájának, vagyis nekem. Az 1 méter hosszú farönköt egy erre a célra kiképzett vályúba kell tenni, és a fűrészlap felé billenteni. A fűrészlap ilyenkor még nem is látszik, tehát a balesetveszély kisebb. Ja, és nem a fűrészlappal szemben állok!
A befogadóképessége korlátozott, 13,5 cm átmérőjű fákat még el lehet vele vágni. Nem véletlen, hogy az almás és befőttesüveges madáretetőim átmérője 13,5 cm...
Igen nagyhangú a lelkem - mármint a fűrész -, úgyhogy a zajtól védtem magam. Hallásvédőnek nevezik ezt a munkavédelmi eszközt, ami leginkább egy fülhallgatóra hasonlít, azt tettem sapkás fejemre. Munkavédelmi szemüveget is vettem fel, mert fűrészelés közben a szél azért kavarta a finom fűrészport.
Ez a munkavédelmis rész nem azért került ide, mert így illik... Szerintem két percnél többet nem lehetne kibírni a gép mellett, olyan hangos. Ha meg a szememet kell munka közben törölgetni, az sem veszélytelen.
A következő volt a munkamenet: 40 db rönköt vastagságuktól, ennek megfelelően nehézségüktől függően egyesével, kettesével, hármasával, négyesével elvittem a fűrészhez, tető alá. Ez körülbelül 30-40 lépés nekem, megpakolva. A fenti képen felsejlik a kép jobb felső sarkában a háttérben a farakás széle, szóval onnan. Nem sok, de éppen elegendő. Nagy szeretettel vittem őket, szorosan magamhoz ölelve, a hónom alá szorítva. Látszott is a munkás kabátomon, hogy dolgoztam!
Ez körülbelül 15-25 percet vett igénybe. Egy rakást kezdtem el. Minden fát meg kellett fogni, mert amit még el tudtam vágni a körfűrésszel, azt vittem a géphez, ami már ennél vastagabb volt, azt újra rakásoltam.
A 40 db rönknek meg gyakorlati és lelki okai vannak. A lelki ok az, hogy amikor számoltam vissza, mennyi kell még, ki tudtam tartani. Gyakorlatilag pedig azt tapasztaltam, hogy 40 db rönk felvágásából keletkezik annyi "kuglizott" fa, amitől még éppen el lehet férni a fűrészgép mellett.
Az egy méter hosszú rönköket három darabba vágtam. A kazánba elférne az 50 cm hosszú fa is, vagyis elég lett volna kettőbe vágni, de gondolnom kellett a sparheltre, kályhákra is. Így volt egyszerűbb. A 40 db rönk felvágása 15-20 percig tartott (inkább 15), addig kellett fülhallgatóval a fejemen dolgozni.
Utána csönd, és hajlongás. A gép nem véletlenül volt ott, ahol. Ott van közel az áramforrás, és csak néhány lépésre kellett felrakni a fákat. Szépen, sorban.
Amikor végeztem, újra 40 db rönk odahordása, felvágása, felpakolása következett. Hát, 2-3 órát tudtam egyhuzamban dolgozni. De enyhe, csapadékmentes idő volt, jól esett. Decemberben még későn világosodott, elláttam az állatokat, megfőztem, esetleg némi házimunka, és egy óra körül neki is tudtam látni. Utána meg már közel volt a 4 óra, fél 5, hogy újra besötétedjen.
Viszont a rakás szépen növekedett...
Azokat a fákat, amik az átmérőjük miatt nem voltak a körfűrésszel felvághatóak, új kupacra kerültek, valójában az első rakás helyére. Volt olyan is, amit mérete miatt nem tudtam feldobni a rakás tetejére, azt függőlegesen az oldalához támasztottam.
Ezen a képen látszik, hogy az első rakás helyén várnak a vastag fák, a második rakásból már csak kevés van (hátul, a kép közepén).
A végeredmény a következő: december 30-án délután a harmadik rakás is készen lett. Nem vagyok babonás, de nagy munkákat nem szeretek átvinni a következő évre, úgyhogy az utolsó napon már 5 órán át vágtam, pakoltam.
A három rakásból egy maradt, ami a méreten felüli fák kupaca. Azokat majd alkalomadtán szalagfűrésszel vágjuk fel, de azt már nem vállalom...
50 óra alatt hordtam be, vágtam fel, és raktam a helyére a nagyságrendileg 10 erdészeti köbméter fát. December elején egyedül dolgoztam, mert a fiúk napközben iskolában voltak, és mire hazaértek, már besötétedett. A téli szünetre persze maradt még felvágni való, de addigra meg előbújt belőlem az önérzet, egyedül csinálom végig, hogy elmondhassam, ez mind az én kezem munkája... (Tudom, gyarló ember vagyok...)
De közben is olyan jó volt ránézni, ahogy az egyik kupac fogyott, a másik meg növekedett!
Ez egy köztes állapot, nem a teljes mennyiség. Valamivel több, mint hat sor fa lett a végén.
Ja, és még valami a hulladékmentességről. A keletkezett fűrészport összesöpörtem, mert decemberben disznót vágtunk, kellett a fűrészpor a januári füstöléshez is...
