Én és a komposztálás.
Hogyan kezdődött?
Még nem laktunk itt, csak szinte napi szinten kijártunk a tanyára, amikor 2011. február 26-án elmentem egy egy napos tanfolyamra, amit a Budai Komposztmesterek a Környezetért Kft. szervezett és tartott Budapesten. (Nem tudom, akkor is így hívták-e őket, de ma már biztosan, megnéztem a www.komposztmester.hu oldalon.)

Azt hiszem, ha egyszer látja az ember, hogyan csinálják - volt bemutató is -, megérti és lesz mersze hozzá, hogy nekifogjon. 

Lehet, hogy sorházban laksz, és falatnyi a kerted, de a konyhai hulladékot kiegészítve a kis kert tisztogatása során keletkezett szerves anyaggal, csodálatos virágföldet állíthatsz elő!
Lehet, hogy nagy a veteményes, és még állatokat is tartasz, akkor már a kert talajéletének javítására is tudod használni.

Mert ne feledd! Nem a növényt tápláljuk, hanem a talajt!

Megmutatom egy "elhagyatott", félkész érettségű komposztdombomat:

Még hivatkozom majd erre a komposztrakásra, ne feledd a képet! Már csak azért se, mert a háttérben található két másik kupacra is fogok hivatkozni...

Nem célom a komposztálási módok és eszközök mindegyikét bemutatni, de szívesen megosztom Veletek, mi hogyan csináljuk, mik a tapasztalataink. Inkább bátorságot szeretnék adni a kezdéshez, szakirodalmat úgyis találsz az internet más fórumain.

Komposztálókerettel kezdtük, mi készítettük akác deszkákból. Azért akácból, mert az keményfa, és jól bírja az időjárás viszontagságait, ennyi szerves anyag közelségét. A magassága könnyen állítható, hiszen annyi oldalelemet pakolunk egymásra, amennyit szeretnénk. No, meg amennyit készítettünk.

Ma már prizmába rakjuk, ami azt jelenti, hogy egy 120-150 cm széles, 50-150 cm magas kupacot rakunk a komposztálandó anyagokból, és ezt viszonylag hosszan folytatjuk aszerint, hogy mennyi alapanyagunk keletkezik. 

Ha még eddig sosem csináltad:
Válassz ki egy helyet a kertben, ahol viszonylag sok az árnyék, nem tűz oda a nap hosszan.
Könnyen megközelíthető a konyhából, ha van, az állatoktól, és nincs messze a veteményestől sem.
Nem baj, van közel vízvételi lehetőség, de nincs rá szükség olyan sűrűn, tehát a locsolókanna is megteszi.

Ha komposztkereted, vagy alulról nyitott (!) komposztáló edényed van, akkor állítsd fel, és az aljára szórj vékony ágakat, szalmát. Ez a réteg lesz a talaj és a komposztálandó anyag közötti összekötő, ami biztosítja az átszellőzést alulról. 

Mi mit teszünk a komposzthalomra? 
A nyulak alól kikerülő almot. Ez állati ürülékkel, szénával, szalmával kevert, ami a mi esetünkben igen sok lucernaszárat tartalmaz, ha a nyuszik néha csak a levelet csemegézik le a lucernáról.
A tyúkól takarítása során keletkezett tyúktrágyát, ami viszonylag lemezes, száraz anyag. Ebből nincs túl sok, a tyúkok egyébként a szabadban vannak a gyümölcsösben, és csak éjszakai szállásként szolgál a tyúkól.
Konyhai nyers zöldség- és gyümölcshulladékot, ami főzéskor a nyersanyagok tisztításakor keletkezik, és nem adjuk rögtön a nyusziknak, vagy a baromfiaknak.
Apróra tört tojáshéjat.
A veteményesből kikerülő gyomokat zöld állapotban. A gondozott veteményesből ritkán kerülnek ki felmagvadzott gyomok, de ha igen, az sem nagy gond. De azért ne törekedj rá. 
A veteményes őszi rendezésekor sok növényi szárat, sérült, másra nem használható zöldségeket.
A gyümölcsösből másra nem használható hulladék gyümölcsöt.

Mit nem teszek sohasem a komposztra?
Főtt ételt.
Az udvaron összeszedett kutya ürüléket.
Nem dohányzunk, de cigarettacsikket sem tennék rá.
Én nem teszem rá az esetlegesen elfogyasztott déligyümölcsök héját, de attól más még ráteheti.

Néhány alapelv:
A konyhai hulladékkal nincs sok gond, a mérete megfelelő. A veteményesből kijövő hosszabb, erősebb szárú gyom- és haszonnövényeket érdemes felaprítani, hogy ne lassítsák le a bomlási folyamatot.

A száraz és nedves anyagokat rétegezve rakom, nem sokat egyszerre. Ha valamelyikből sok keletkezik, rövid időre inkább tárolom a prizma mellett, míg rátehetem. Például a fűnyesedék. Ha sokat teszel a komposztdombra, összetömörödik, és levegőtlenné válik.
A komposzt lelke a levegő! Ha az nincs, akkor rothadási folyamat indul be, és még kellemetlen szagokat is áraszthat a komposztdomb. Rétegezd a fűnyesedéket szárazabb növényi hulladékkal, szárakkal, vagy egy kicsit terítsd ki, hadd száradjon, fonnyadjon!

Az elmúlt bő hét évben sosem volt rossz szaga a komposztunknak!

Ha nem keretet és nem kereskedelmi forgalomban kapható komposztáló edényt használsz, készíts prizmát!
Hogy azért némi rendezettséget mutasson, egyik oldalra mi két jó erősen földbe vert karóval megtámasztott raklapot tettünk. A földre aprított ágakat, szalmát szórj először itt is! És jöhetnek a rétegek...
Az első képen a nyulak alól kikerült alommal takartuk be a kupacot, majd kis idő elteltével zöld hulladék is került rá. Itt szamócalevelek a tavaszi szamócaápolás nyomán. 

Ha egyszerre viszonylag sok anyagot teszel a dombra, ne lepődj meg, néhány nap múlva veszít a magasságából, dolgozik!

Már írtam, hogy a komposztálási folyamat lelke a levegő. Bármennyire is szabályszerűen rétegezzük a szárazabb és nedvesebb anyagokat, a kupacunk tömörödik, ezért néha érdemes átpakolni. Ezzel a szerkezete fellazul, átszellőzik, újult erőre kapnak a bontó baktériumok. 

Ez itt egy frissen átrakott, átlevegőztetett anyaghalom. Átrakás után annyira felgyorsulnak a bomlási folyamatok, hogy a komposztdomb belsejében megemelkedik a hőmérséklet (ez nagyon jó!) és hűvös reggelen akár gőzölögni, párállani látod a dombot. Most aztán lehet örülni!

Ilyenkor a komposztban marad magvak (gyom- és haszonnövény magok) elpusztulnak. A felszín közelében lévő magok nem, de ezzel nincs gond, ők kihajtanak. Mint a kezdőképen ugyanez a komposztdomb két hónap elteltével. Mint egy salátás kert, nem?

Elérkezik az idő, amikor ebből a halomból ilyen állagú, szerkezetű anyag lesz:

Ez az anyag már használható, kiteríthető kertbe, virágföldnek használható, palántát lehet nevelni benne, csak át kell szitálni. Erről majd külön írok.

És hogy biztos legyél a dolgodban, a kész komposztod nem tartalmaz csírázásgátló anyagokat, tégy valamennyit cserépbe, vess bele gyorsan csírázó magot, például zsázsát!
Ha a szokásod idő alatt kikel, és a színe is szép zöld, nem beteges, halovány, sárga, akkor használd nyugodtan!

Ha most a helyedben lennék, biztos megkérdezném, hogy ez mennyi idő. Nos, az anyagok összetételétől, aprítottságtól, nedvességétől és levegőtartalmától függően 3 hónap, de akár 2 év is lehet. 

Igen, a nedvesség, erről majdnem elfeledkeztem. A komposztdomb sohasem lehet száraz, mert nedvesség hiányában megáll, vagy nagyon lelassul a bomlási folyamat, és sohasem lehet csöpögősen átnedvesedve, mert akkor a víz kiszorítja a levegőt. A legjobb, ha mindig nyirkos. Ha nagy esők jönnek, érdemes lehet arra az időre letakarni.

A folyamatot a többszöri átrakás mellett gyógynövény-főzetekkel is serkentheted, ezt az idén fogom kipróbálni, majd beszámolok!

A kezdeti keretes komposztunk:

A különböző rétegek a keret lebontása után:

A következő komposzttal kapcsolatos bejegyzés az átszitálás fontosságáról, módjáról szól, és a felhasználási lehetőségekről.