Három nappal ezelőtt délelőtt még tél volt, de azután történt valami: a madarak rázendítettek, a szél langyossá vált, és lehetett tudni, megérkezett a tavasz.

A föld fagya még nem engedett, de már csak piciny hófoltok mutatták, itt nem is olyan rég még a tél volt az úr. 
Mit csinál ilyenkor a kertészpalánta? Megnézni a veteményest, köszönti az ébredő növényeket. 

Egyelőre az őszi mák piciny levélkéi nyújtogatták magukat a fény felé, a tavaly augusztusi szamóca próbálta a hó nyomása alatt a földhöz tapadt néhány levelét felemelni, és a fokhagymák kis lándzsái meredezek szép sorban. A tavalyelőtt nyár végén ültetett szamócáknak könnyű dolguk van, ők ismerős vidéken ébredtek, átélték már ezt.

A november legelején ültetett (eléggé az elején, az első három nap) fokhagymagerezdek láthatóan elégedetten nyújtóztak, megkapaszkodtak, gyökeret eresztettek, majd kipihenték magukat az elmúlt hónapokban.

Valamikor tízen, tizenöten összeölelkezve érkeztek, de azután dolgos kezek gyengéden szétválasztották őket. Vagyis legfiatalabb gyermekem és én gerezdjeire szedtük a gyönyörű nagy fejeket.

No jó, természetesen nem a legkisebb fejet mutatom meg, de a többség ekkora volt. Viszonyítási alapul szolgáljon a majdnem 17 éves fiatalember tenyere, ami persze nagyobb, mint az enyém.

A talaj fellazítása után kijelöltem a 17 sort, egymástól 25 cm távolságra. Minden sor végére ütöttem egy kis karót, mert ahhoz, hogy a kis fokhagymaföld szép is legyen, no meg könnyen művelhető, párhuzamos, egyenes sorokra van szükség.

A 25 cm-es sortávolság az elején nem túl kényelmes, ezt már ültetéskor is tapasztaltuk, de később, amikor szárbaszökken a fokhagyma, szépen záródnak a sorok, és a gyomoknak a gyenge fényviszonyok miatt kisebb marad az élettér. 

Hegyes kis kapával húztam ki a sorokat madzag mellett, majd persze ültetés előtt eltávolítottuk a madzagot. Az ültetőgödör mélysége 5-10 cm körül legyen, mert a szakirodalom szerint a fagy kitúrhatja a hagymát a földből. Nos, 2017 januárjában igen hidegek voltak, most sem bízhattunk a véletlenben, a hidegre számoltunk.

Eközben a fiam az egész fokhagyma fejeket szedte gerezdjeire, majd a kijelölt sorokba körülbelül 10 centiméterenként egy-egy gerezd fokhagymát tett, ügyelve arra, hogy a leendő gyökér helye kerüljön alulra. 

A beültetett sorokat szépen behúztam gereblyével, és folytattuk: gerezdekre szedés, sorkihúzás, ültetés, begereblyézés. A legutolsó soroknál minden munkaszakaszt magamra vállaltam, mivel gyermekem iskolába ment...

December végéig 94 mm csapadék esett eső formában, úgyhogy a fokhagymák szépen megeredtek. 

Valószínűleg egy kicsit mélyebbre kellett volna ültetnünk a hagymákat, mert néhányan - alig volt fagyos nap, tehát nem a fagy túrta ki! - kifordultak a földből. Nem gond, az enyhe decemberi napokon néha leellenőriztem, hogy ki dugta ki a gyökerét, és visszanyomtam, visszatakargattam őket. 

Megmutatom, milyen gyönyörű nagy gyökere volt például január 10-én ennek a példánynak, és ennyire kifordult. Szerencsére nem nagy számban történt ilyen, voltak, akik csak kicsit dőltek el.

Így most március elején már látszik, nincsenek hiányzó gerezdek, mind megfogta, és szépen a helyén növekszik.

Összesen 3700-3800 gerezd fokhagymát ültettünk el. Remélem, szép, egészséges termés lesz, még ha nem is akkora fejek, mint ültetés előtt. 

Ez most az én tenyeremben.