Már sokszor utaltam a bejegyzésekben arra, hogy 6-7 éve költöztünk Kecskemétről tanyára, Lajosmizse határába. 

Mivel a kiköltözésünk egyik célja az volt, hogy magunk megtermelt, egészséges, vegyszermentes élelmiszerek kerüljenek asztalunkra, így természetesen kerüljük a boltban vásárolható iparilag előállított mérgező növényvédő-szereket. 

A növényvédelem egyik lehetséges módja az is, ha táplálékot, hajlékot adunk a madaraknak. Persze táplálékot a fagyos időszak beköszöntével tavaszig, utána már megoldják ők, a mi hasznunkra. 
Ha hajlékot is adunk, a kikelő fiókák etetését is helyben oldják meg tollas barátaink, segítve ezzel nekünk is.
Nyáron persze nem feledkezünk el az itatóvíz kihelyezéséről!

Télen a sűrű növényzet búvóhelyet, pihenőhelyet nyújt a madaraknak, eleséget azonban nem nagyon találnak. Persze egy darabig a csipkebogyó és a töppedt bodzabogyók is kitartanak, nem beszélve a többi vadontermő ehető gyümölcsről, de előbb-utóbb ezek is megfogyatkoznak. 

Tíz fán található nálunk madárodú. Ezek már itt voltak akkor is, amikor ideköltöztünk. Az elmúlt teleken ezeket feltöltöttük napraforgómaggal, miután a tavaszi-nyári költések fészkeinek maradványától megtisztítottuk. Ezek az odúk zártak, nem etetés céljára szolgálnának, így nem is láttuk, mikor ürülnek ki.

Ezzel valószínűleg megsértettük az egyik legfontosabb szabályt is, amit az alcímben is jeleztem: ha egyszer elkezded etetni a madarakat, ne hagyd abba, szinte még egy nap se maradjon ki!
Néhány madárka tömege az 1 dkg-ot sem éri el, vagyis a 10 g-ot. Bocsánat, nem a léptékváltást szeretném gyakoroltatni, csak nyomatékosítani szeretném, hogy egy ilyen kis tömegű állatka éppen annyit tud enni a rövid téli nappalokon, ami igen hideg téli napon csak az éjszakai életfenntartásához, a "fűtéséhez" elegendő. Ha nagyon hideg van, nincs ideje másik terített asztalt keresni, mielőtt elfogy a tartaléka, és bizony elpusztulhat. 
A madarak ezért ősszel zsírtartalékot halmoznak fel. Ki többet, ki kevesebbet.

Biztos nagyon sok fontos szabály van még. A fentieken kívül én még azt tartom a legfontosabbnak, hogy ne adj olyan ételt, amivel árthatsz! Ne legyen például sós! A só megterheli a szervezetüket, és a vízelvonó hatása miatt az életükbe is kerülhet. A kiszórt kenyér- és egyéb morzsa, ha nem rögtön csipegetik fel, erjedésnek, penészedésnek indulhat, és emésztőrendszeri gyulladást okozhat. Úgysem tudod ellenőrizni, hogy télen minden morzsa elfogy-e rögtön, inkább ne adj nekik ilyet!
Igazából semmilyen élesztős ételt nem szabad adni a madaraknak!

Egy képmegosztó oldalon láttam egy madáretetőt, ami megoldotta a gondomat: befőttesüvegben vannak a magok, így mindig látom, mikor kell újratölteni. Készítettem is jó néhányat, 12-tőt kitettem a kertbe (no jó, közel 1 hektár, vagyis 100x100 méter a kert, az udvar, tanyán vagyunk), a többit elajándékoztam. 

A készítés részletes leírását megtalálod itt a blogon!

Ezekbe a madáretetőkbe köles, napraforgó és saját termesztésű - műtrágya- és gyomirtószer-mentes - tritikálé mag került. (A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből született.)

Enyhe időszakban 2-3 naponta, nagyon hideg esetén minden nap meg kellett töltenem őket. Vagyis 12x370 ml, több mint 4 liter magot használtam el naponta!
Ne ijedj meg! Kis kertben, és az erkélyen nem kell ennyi...

A magok, olajos magok mellett nagyon szeretik a madarak a diót, mogyorót is, de nem pörkölt, sózott formában! Nálunk a legegyszerűbb, ha a diótörésnél keletkezett törmeléket kis hálóban kifüggesztjük, gyorsan kiválogatják a madarak. Szerintem ez fogy el a leghamarabb.

Almát is érdemes kifüggeszteni a madaraknak. Például fel lehet szúrni egy ágra. Korábban próbálkoztam azzal, hogy átfűztem rajta egy madzagot, és úgy akasztottam ki, de bizony saját tömegénél fogva az alma néha leszakadt, és a madzag ott maradt. 
Az idén kitaláltam és elkészítettem egy almás madáretetőt, ami nagyon bevált. A madarak üzenik. 

Az elkészítés módját megtalálod itt.

A kifüggesztett alma héját  felsértettem, hogy azok a madarak is csemegézhessenek, akiknek nem nagyon erős a csőre. Egyébként a napraforgómagnál is érdemes a mag egy részét kalapáccsal megroppantani, így mindenki hozzáférhet a beltartalomhoz.

Néha ennyire elfogy az alma:

Az állati zsiradék is fontos a madaraknak. 
Mivel mi vágunk disznót, szoktam lefagyasztani hájat. 

Bevallom, az elsődleges cél a hájas tészta készítése, amiről majd hamarosan írok is, de szívesen osztozkodom a növényvédelmi szakembereimmel. Pontosabban madaraimmal.

A szépen megformált hájat (egyébként húsboltokban kapható) egy kampóval ágra akasztottam. 

Természetesen ez nem sózott zsiradék, így a jó idő beköszöntével, amikor már nem létfontosságú a tollasoknak, le fogom szedni, mielőtt penészedne, nem szeretnék bajt okozni.

(A képen a háj a fűtéshez is használt kesztyűtől lett itt-ott sötétebb...)

Nos, enni adtunk, de ne feledkezzünk meg a folyadék-utánpótlásról sem. 
Igen, ott az alma, a hó, a csöpögő ereszalj. De nem mindig.

Az itatót valójában télen-nyáron használjuk, hiszen itt a homokon, ahol nem csörgedezik patak - nagy sajnálatomra - nyáron nem egyszerű folyadékot találni.

Egy kivágott faderékra cseréplécekből keretet készítettünk, erre került egy kiszolgált tepsi, ami igen alacsony peremű, tehát a madarak nyugodtan használhatják. Télen isznak belőle, nyáron fürdenek is benne.
Most, a hideg napokon minden este kiöntöttem belőle a vizet, hogy reggelre ne fagyjon bele, így könnyű utántölteni. A tisztítására ilyenkor is ügyelni kell, az edény alja benyálkásodhat.

Most kell szóba hoznom a macskákat. A magokat, az almát, a hájat olyan helyre tettük, hogy az egyébként fontos tanyasi társaink, a macskák ne férjenek hozzájuk. 
Ez az itatónál is fontos. Ha a fa törzsén még fel is tudna kapaszkodni, a széles tepsiperem megakadályozza, hogy a macska a madarakhoz eljusson. 

Ezért nem használom a talajetetőt, mint lehetséges módot, mert nem akarom fölösleges veszélynek kitenni a madarakat. Persze nem tudom kivédeni, hogy a függő madáretetőkből ne hulljon a földre, sőt nem is bánom, hiszen néhány madárfaj nem a függesztett madáretetőt használja, mert nem is tudná. Ők a földön csipegetnek. No meg azok is, amelyek a baromfinépségnek kiszórt magokat "dézsmálják". Értük szorítok. Szerencsére ilyen hidegben a macskák előnyben részesítik a szénatárolót...

Tálcára ugyanezért nem teszek eleséget. Ha tennék, ugyanolyan elven kellene elkészíteni, mint az itatónkat.

Valószínűleg jövőre építek dúcetetőt, mert az idén azt tapasztaltam, hogy a befőttesüveges etetőm pereme igen keskeny néhány érdeklődőnek.

Gyakorlatilag nem tudom lefényképezni a bennünket meglátogató madarakat, mert a konyhaablak, ahonnan figyelem őket, szúnyoghálóval fedett. De ha nem lenne rajta háló, akkor sem lenne jobb, mert a kis automata fényképezőgépem nem tud olyan jól közelíteni, mint a távcső, ami ilyenkor mindig a konyhaasztalon várja, hogy felkapjam, ha valami érdekeset látok. Vagy ha egyszerűen csak gyönyörködni szeretnék.

De azért tervezek egy bejegyzést, hogy az ezen a télen bennünket meglátogató 19(!) különböző fajú madárról beszámoljak, kedvet csináljak a téli madáretetéshez...