Olyan foszlós, amilyenről eddig csak álmodtam. 
Azt gondoltam, hogy egy kalács csak valamilyen különleges adalékanyagnak köszönhetően lehet ennyire könnyű, levegős.

Persze tudom, megfelelő hőmérséklet, jó minőségű alapanyagok, átszitált liszt és a többi.

Lennie kell itt még valaminek...

Hozzávalók:
60 dkg liszt
5 dkg élesztő (vagy 4,2 dkg, ha olyat veszel)
6 dkg cukor
6 dkg zsír vagy 3 evőkanál étolaj
4 dl tej
3 tojás sárgája (ezeket már a nyáron kikelt csirkék/tyúkok tojják!)
csipet só

A töltelékhez:
25 dkg vaj (vagy 20 dkg zsír)
20 dkg cukor
3 evőkanál kakaópor

A lisztet egy nagy tálba teszem, egy mélyedésbe belemorzsolom az élesztőt, rászórom a cukrot, hozzáadom a zsírt, a tojássárgákat, a csipet sót, és a kézmeleg (37-40 fokos) tejet. 
Alaposan összegyúrom, összekeverem, míg szép egyneművé válik. Ha ragad, egy kis lisztet még teszek hozzá, és azzal is átgyúrom. 
A tésztát kiemelem a tálból, lisztet szórok alá, és visszatéve a tetejére is hintek. Letakarom konyharuhával, vagy ha ez egy kelesztő tál, akkor ráteszem a tetejét.

Előkészítem a tölteléket: a cukrot összekeverem a kakaóporral, és a puha vajat hozzákeverem. Én bizony ezt is kézzel szoktam megtenni, szeretem megérinteni az alapanyagokat, és kézzel összedolgozni.

Egy, másfél, két óra elteltével (a konyha hőmérsékletétől függ) a tészta több mint duplájára dagad.

Ekkor meglisztezett nyújtódeszkára teszem, és alaposan átgyúrom.

Mielőtt a formázáshoz kezdenék, itt az ideje bekapcsolni/begyújtani a sütőt.
Kb. 200 fokosnak kell majd lennie.

A tésztát hatfelé osztom - először félbe vágom, majd a feleket harmadolom, de mérheted is -, és kis cipókat formázok belőle. 

A fenti képen láthatod a munkafázisokat.
A hat cipócskát olyan hosszúra nyújtom, mint a nagy tepsim hosszanti oldala, megkenem őket a kakaós krémmel (nagyjából 7 dkg kerül egy tésztára), a hosszanti oldala mentén feltekerem, mint a beiglit. 
A megtöltött kakaós rudak végeit egy kicsit összecsípem, hogy - legalább itt - ne folyjék ki belőle a töltelék.

3 tésztarúdból fonatot készítek, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, és mellé teszem a másik három rúdból font kalácsot is. 

Konyharuhával letakarva langyos helyre teszem (szökik némi meleg a sütőmből, tehát én a gáztűzhely tetejére szoktam tenni), hogy megkeljen.

Ha nem is duplájára dagad, de igen megnő egy kis idő múlva langyos helyen, ekkor megkenem felvert tojással, és a 200 fokos sütőbe tolom. 

Már nagyon sokszor sütöttem. Legutóbb tegnap, mivel készültem erre a bejegyzésre, és meg szerettem volna mérni, mennyi időt tölt a sütőben. Nos, elfelejtettem nézni az órát. Akkor sem néztem, amikor betettem, akkor sem, amikor kész lett.
De annyit azért mondhatok, hogy szép aranybarnára kell sütni.

Megmutatom, milyen, amikor kész, de ne várd, hogy olyan szép egyenletes fonat lesz, mint kelés közben. Bizony a kakaós, cukros vaj szétfeszíti a fonatokat (nem néha, nekem mindig). 

Persze így nem a legmegfelelőbb alany a fényképezéshez, de hát ez a valóság...
Viszont szeletelve gyönyörű, nézd a kezdő képet!