Igyekszem mindent elkövetni, hogy ne kelljen emberre és környezetre veszélyes, vagy a veszély lehetőségét magában hordozó anyagokkal védekezni a gyümölcsösben, veteményesben a kártevők ellen. 

Igaz, a tavaszi lemosó permetezést elvégzem (réz és kén tartalmú szerrel), de utána - némi segítséggel - a természet erőire próbálok hagyatkozni. 

Az egyik ilyen segítség a madarak hada. Tavasztól őszig táplálékot biztosít nekik a Teremtő, fészkelőodút találnak, télen pedig ellátjuk őket eleséggel.

A szép "terítés" érdekében madáretetőket készítettem nekik. 

Itt a tanyán - mint a világon egyébként bárhol - minden mindennel összefügg.

Amikor az erdészettől vásárolt tűzifát vágtam össze körfűrésszel, rájöttem, nemcsak 30-40 cm-es darabokat tudok vágni, hanem "szeletelni" is lehet vele. Máris készen volt az alap, hogy egy képmegosztó oldalon látott madáretetőt én is elkészíthessek.

Nézzük lépésről-lépésre!

A 12,5-13,5 cm átmérőjű egy méteres akác rönkökből 5 és 7 cm-es szeleteket vágtam le.
A 7 cm-es a madáretető alja lesz, az 5 cm-es a teteje. Lehet akár 8 cm-es is a teteje, de fontos, hogy mindkét méretnél pontos és következetes legyél, mert később a fúrásnál gördülékenyebben megy a munka, ha az állványos fúrót nem kell mindig állítgatni.

A szélesebb fa szeletre rátettem a 370 ml-es befőttes üveget, és a száját körberajzoltam.

Nem kell méregetni, ez egy pontos alap lesz, hiszen a befőttes üveg szájának szélessége fogja úgyis meghatározni, hová fúrjuk a lyukakat.

A körvonalat mérés nélkül négy egyenlő részre osztottam, és ezt ceruzával jelöltem is. 

Ugyanezt kell megtenni a vékonyabb, a madáretető tetejeként szolgáló fa szelettel is.  

Tízes fúrószárat tettem a fúróba.
(Látod a kép jobb alsó sarkán a fúrószár tartóimat? Ezeket is én készítettem egy nagy rendrakás során...)

A madáretetők alját és tetejét is teljesen át kell fúrni, ezeken a lyukakon keresztül fog a tartó madzag átmenni.

Érdemes először az összes egyforma vastagságú fúrni, hogy ne kelljen állítgatni az állványt.

Most itt tartunk...

Fúrószár csere: következett a 25-ös fa laposfúró.

A szélesebb, a madáretető alapjául szolgáló fa szeleteket fúrtam meg (nem át!) a laposfúróval. 

Szigorúan a megrajzolt körvonalon, a tartó madzagok átvezetésére szolgáló lyukak között félúton mélyítettem a fát 0,8-1 cm mélyen. *

Milyen jó, ha ilyenkor minden szelet egyforma vastag!

Készen is vagyunk! Kezdődhet az összeszerelés. Sajnos nekem nem volt itthon szép, 3-4 mm vastag sodrott madzagom, úgyhogy a rendelkezésemre álló bálamadzagot használtam. 
Ha vastagabb madzaggal függesztettem volna fel, akkor az alján csomóztam volna meg, mert az még biztosabban rögzíti az etetőt. Nem volt gond így sem az elmúlt időszakban, nem mozdultak el a "használat" során. Tavasszal meg úgyis leszedem őket, és a következő télre szebb felfüggesztést kapnak.

Néhányat igyekeztem a már megszokott régi odúk mellé kitenni, hogy amikor jönnek a madarak, és azokat üresen találják, ne kelljen csalódottan elrepülniük.

3-4 nap kellett, mire felfedezték, mire való. Igaz, jó idő volt, nem volt hó, nem volt fagyos a talaj.

18 db madáretető készült. 

Hat darabot az udvari fákra, hármat a gyümölcsösben, hármat a diófásban akasztottam fel.

Hat darabot pedig elajándékoztam...

Remélem, a madarak örömére. 

* Egy kis kiegészítés:
Több hetes "használat" után feltűnt, hogy némelyik etetőből kifogyott a mag, s van, amelyik szinte még tele van.
Az üvegekbe töltött napraforgó magok a kijáratnál néhány esetben bizony elakadtak, és meg is szüntették ezzel a tápanyag utánpótlást.

Mivel a legtöbb etetőben igen megcsappant a köles, tritikálé, napraforgó mag keverék, leszedtem őket, és újratöltés előtt a 25-ös laposfúróval újabb mélyedést készítettem.
A már meglévő mélyedés fakorong közepéhez legközelebb lévő széléhez illesztettem a laposfúró hegyét, és kibővítettem a táplálékadagoló csatornát. Így:

Látszik, hogy a mélyedések között még így is marad akkora perem, amin a befőttesüveg feltámaszkodik.

Örömmel jelentem, hogy a javítás óta jobban fogy az ennivaló. Mind a 12 etetőből.