Mit tesz a viszonylag újsütetű gazdasszony, ha kiscsibéket szeretne?
Elmehet a piacra, vehet napos csibéket. Igen ám, de kényelmes a lelkem (mármint én), nem akarja lámpázni, őrizgetni őket. Jobban szeretné, ha a kiscsibéket kotlós keltené ki, az nevelgetné, óvná, vigyázná, tanítaná őket.

Na jó, de ha a tyúkjaim közül egy sem kotlott el? 
Egy kis sóhajtozás a szülőknél: de jó is lenne... És láss csodát! Miután a szüleimnél a második kotlós is elült, felajánlották, hogy azt kölcsönadják nekem. Egy szomszédasszonnyal cseréltünk tojást, mert nála már keltek ki szép számban, biztosra akartam menni.

Majd megtanulom lámpázni a tojásokat, hogy meg tudjam állapítani, termékenyek-e, de ez már a következő év feladati közé sorolt teendő.

Tehát idekerült a tyúkanyó. Készítettem neki szénából egy fészket, beletettem 19 tojást, és ráültettem a leendő mamát. Azt már tudtam, hogy páratlan számú tojásnak kell lenni, és nagy tyúk esetén lehet 19 darab is, szépen be tudja őket takarni. 

A fészek a többi baromfitól elkülönített helyen volt, ne zavarják a kismamát, sem amikor ül a tojásokon, sem amikor kimenőt kap.

Az általam olvasott szakirodalom szerint minden nap le kell emelni a tojásokról 10-15 percre a tyúkanyót, hogy tudjon enni, inni, üríteni. A tojásokat ezidő alatt le kell takarni, ki ne hűljenek nagyon.
Nem kell vastagon befedni őket, mert élettanilag fontos, hogy egy kicsit hűljenek, hiszen ilyenkor a tojásban a levegő térfogatának csökkenése miatt egy kis légcsere történik, friss levegőhöz jutnak a fejlődő csibék. 
Apukám kétnaponta engedte szabadon a kotlóst, anyai nagymamám hajdanán három naponta.

Én a középutat választottam. Minden másnap kapott inni, némi szemes takarmányt (válogathatott tritikálé, kukorica, árpa és zab között). Nedves csipegetnivalót ilyenkor nem kaphat, nehogy hasmenése legyen.

Persze az idegen tyúk megjelenését élénk érdeklődés kísérte mind a kakas, mind a többi tyúk részéről. A kezdeti kerítésen keresztüli csipkedések után azonban megszűnt a féltékenység, mindenki nyugodtan kapirgált. Ki a korlát egyik oldalán, ki a másikon.

Még pontosan le sem telt a 21 nap, amikor egy délután csipogást hallottam a tojófészek felől. Estére, mikor már kikerekedett a 21 napos kotlás, igen élénk pittyegések hallatszottak. Nem zavartam őket. Természetesen a tojófészek ajtaját továbbra is zárva tartottam egy ládával, mert erre bizony jár a róka is. 
(Ha Fekete István Vuk című könyvét olvasom, vagy Dargay Attila rajzfilmjét nézem, persze a kisrókának szurkolok. De ilyenkor, amikor én vagyok a simabőrű szerepében...)

Másnap a torlaszt eltávolítva 12 kiscsibe bújt elő. 11 sárga, és 1 fekete. A fészket kitakarítottam, friss szénával béleltem. Egy kis szitált akácfa hamuval is megszórtam, megelőzendő az élősködők elszaporodását. 

Mivel a kotlós első levegőztetésekor két tojást összetörtünk (ő meg én), már csak 17 csibére számíthattam. 3 nem kelt ki (utólag láttam, záptojások voltak), egy csibe viszont elkésett. Kitörte ugyan a tojást, de már nem volt ereje előbújni. A lehetséges csibék száma immáron 13. Egy tojásnak, csibének híre, hamva sem volt. 

Főztem kamillateát, hogy az első néhány héten azt igyák a "kicsik". Anyukám szerint későbbi elhullások így megelőzhetők. Első nap még nem nagyon kell nekik enni adni, de aztán már ugyanazt kapták, mint anyukájuk, csak finomra darálva, átszitálva, hogy poros se legyen. 3-4 napos koruk után néha főztem kemény tojást, reszelve kapták, vagy egy kis túrót szórtam elébük. Ja igen. Néhány napig egy kis úgynevezett indítótápot is kaptak. 

A kifutójuk maradt még az a 3-4 négyzetméternyi, amit a kotlósnak hagytam, de a rács alját körbevettem hálóval, hogy ne tudjanak kibújni, nehogy a macskák elkapják őket. Még le is fedtem kerítéshálóval őket, megintcsak a macskák miatt.

Nem számoltam azonban a gyors fejlődéssel: 10 napos korukban már átugráltak a kis háló felett, szabadon mászkáltak, miközben anyukájuk a kerítésen belül maradt. Gyorsan intézkedtem, bontottam az akadályokat. Így azután együtt fedezhették fel a világot. A macskák nagy ívben elkerülik őket. Valószínűleg tartanak az anyai védelemtől. 

Sok-sok csoda. A teremtés csodája. 
Még egy kis ajándékot is kaptam. A mesekönyvekben néha vannak képek, hogy a kiscsibék a tyúkanyó hátára felrebbennek, úgy pihennek, utaznak. Még két hetesek sem voltak, amikor egyik nap gyönyörködtem bennük, és bemutatót tartott egy sárga és a fekete, hogyan is kell a mama hátán utazni. 

Esténként, illetve késő délután mindenki szépen visszamegy a helyére a kotlós után. Oda, ahol kikeltek.

Még néhány hétig így együtt lesznek, majd a kotlós elválasztja őket. A szüleimnél, amikor a kiscsirkék elmúltak hat hetesek, a tyúk oda-odakoppintott neki, majd elszaladt a kakashoz...

Most egyelőre még a rangsor kialakulása zajlik. Ki-ki keresi a maga helyét. A kis sárga, pelyhes gombóckák néha kakaskodnak, harcolnak. 

Azóta megint elkotlott egy tyúk. Megkapta az előzőek kis kerítését. Ő egy kicsit vadabb, levegőzés után nehezebb megfogni, hogy visszategyem a tojásokra, de amint ott van, újra jó végzi a dolgát, melengeti őket. A saját baromfiudvarról származó tojásokon ül. Természetesen 10 napnál frissebb tojásokat tettem alá, de az nem nehéz, négy-öt nap alatt összegyűlik egy fészekaljnyi, 19 db.