Mikor kitör a vakáció, és a fiúk belevetik magukat a nyárba - mindketten elmentek dolgozni -, valami napközbeni ebédpótlónak lenni kell.
Van, amit egyikük sem utasít vissza:
Hozzávalók:
A tésztához:
60 dkg liszt (finomliszt, kenyérliszt, vagy részben teljes őrlésű)
4 dkg friss élesztő
1 evőkanál zsír vagy 7-8 dkg olívaolaj, étolaj
3 dl víz
1 teáskanál cukor
kevés só
Feltéthez:
220 g fűszeres paradicsomszósz (recept nyár végén, amikor érik a paradicsom)
200 g sonka
2 doboz darabolt ananász konzerv
400 g marinált kápia paprika (receptet írok ősszel, amikor a következő adagot elteszem)
400 g reszelt sajt
Szégyenlősen hivatkozom rá, de a rendelkezésre álló idő korlátozott volta miatt kényelmesebb volt kenyérsütő géppel dagasztatnom. A szégyenlősség oka, hogy úgy vélem, az érintés, a dagasztás, az élő anyaggal való foglalatosság bensőséges folyamat, ami sokat ad a tésztának - és annak, aki fogyasztja -, no meg nekem, aki ennek részese vagyok. (Lásd korábbi bejegyzésem a vízről.)
Másfél óra elteltével a kész, többszörösére kelt tésztát két részre osztom, mindkettőből cipót formázom. (Időközben a sütőbe begyújtottam, hogy 200 fokra melegedjen, mire az alapot elő kell sütnöm.)
Az egyiket gáztepsim méretének megfelelő négyzet alakúra nyújtom, s a sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem.
A tésztát elő kell sütni, hogy a feltét ne áztassa át a későbbiekben. A tepsibe fektetett tésztát villával megszurkálom, hogy ne púposodjon fel.
Kb. 15 percig sütjük, hogy megkérgesedjen.
A sütőből kivéve a munkalapra csúsztatom, a másik, időközben a sütőpapíron kinyújtott tésztát ráhúzom a kiürült tepsire, és már mehet is az előző helyére. Neki is körülbelül negyed óra forróság jár.
Az elősütött tésztát megkenem a fűszeres paradicsomszósz felével, rászórom a vékony csíkokra felszeletelt sonka felét, az egyik levétől lecsöpögtetett ananászkonzervet.
A kápia paprika felét kiveszem az üvegből, apróra darabolom, azt is a tésztára szórom. Szép is, jót tett a piros szín...
Már csak a reszelt sajt felével kell megszórni.
No nem így, mint a képen látszik. A negyven dekagramm reszelt sajt felét eloszlatom a teljes felületen. Itt a képen csak azért látszik ki a sajt alól a feltét, hogy szebben tudjon mosolyogni.
Letelik a negyed óra, a második elősütött tésztát kiveszem a sütőből, papírostól a munkalapra csúsztatom, és a kiürült tepsire ráhúzom a megrakott tésztát, ízlés szerint 30-45 percig sütöm.
A másik tésztalapra rákenem a paradicsomszósz maradékát, és ráteszem a feltéteket. Majd ő is megy a másik után.
Íme a végeredmény. Következőleg teszek rá egy bazsalikom hajtáscsúcsot is, hogy még szebb legyen.
* Tartozom az alcím magyarázatával.
Vergilius Aeneis című művében a III. énekben a Strophadok-szigeteken kikötő, a dús réteken legelésző marhákból, kecskékből zsákmányoló és tort ülő Aeneist és társait a szigeten lakó hárpiák megátkozzák:
"Jó, italus kikötőkbe, a szél szárnyán, el is értek;
Ámde e jogtalan öldöklésetekért falat addig
Ott nem emelhettek, míg éhségtekben az asztalt
Meg nem rágjátok s fel nem faljátok ebédre."
Ugyanebben az énekben jön a reménykeltő jóslat is Helenustól:
"Fogsz a fenyéren, a tölgyek alatt majd látni egy emsét,
Jókora hószínűt, amely épp harminc fiat ellett,
És emlőin ezek hószínűek valahányan,
Ott lesz városod, ott - bajaid végén - menedéked.
És az az asztalevés, ez a rémjóslat se ijesszen:"
A hetedik énekben pedig beteljesedik a jóslat, megeszik az asztalt, amit sokan a tésztalapnak tekintenek. Igaz, erről korábban már megették a feltétet.
Talán így született a kenyérlepény, kenyérlángos, pizza...
"Aeneásszal a fő vezetők meg a bájos Iúlus
Közben egy égre törő, terebély fa alá telepednek
S torhoz készülnek, tönkölyből tészta terítőt
Téve a gyepre az étel alá - Jupiter maga súgta -
És e Cerés-aljat termése tetézi a tájnak.
Majd miután már minden mást felfaltak, e szűkös
Lángos-alapra, Cerés-kéregre kapatta az éhség
Elszánt fogsoruk és a karéjt a kezek le-letörték,
Falva a fölnegyedelt, vékony, sors-adta lepényből.
"Ejha, megesszük az asztalt is!" - szól erre bohókás
Hangon Iúlus s elhallgat. S ez volt a legelső
Jel, hogy a baj tovaszáll; mit hall és felfog az apja
És ismétli, igen bámulva az égi hatalmon."
Az idézeteket a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról kölcsönöztem
http://mek.niif.hu/06500/06540/06540.htm#21
