Aki huzamosabb ideje ismer - én nem csak a virtuális világban -, már valószínűleg kóstolta kedvenc vendégváró, tízóraira való kekszemet. Poharas krémek, házi fagylaltok készítésénél is kellemes ízű kiegészítő lehet.
Sokszor sütök zsírral, de ez a keksz akkor a legfinomabb, ha vajjal készül. Amikor a forróságban találkozik a cukor, a vaj, a tejszín…
Az eredeti receptet Hargitai György Pehelykönnyű finomságok című könyvében találtam. Egy kicsit módosítva íme a
Hozzávalók:
30 dkg vaj
40 dkg kristálycukor
2 tojás
25 dkg finomliszt
30 dkg zabpehely
10-15 dkg durvára vágott dió
1 csomag sütőpor
1 teáskanál só
2 dl tejszín
A diót vágódeszkára téve hosszú pengéjű késsel durvára vágom. A lisztet, zabpelyhet, diót, sütőport, sót összekeverem. A vajban alaposan elkavarom a cukrot majd a tojásokat, és hozzáadom a lisztes keveréket. Kézzel szoktam összekavarni. (A képen csokidarabkák is vannak a tésztában.)
A legvégén a tejszínt adom hozzá. A lényeg, hogy olyan állagú legyen, hogy diónyi gömböket alakítva azok megtartsák a formájukat.
A gáztepsit sütőpapírral kibélelem, és 5x5 diónyi gombóckát teszek bele.
Az előmelegített 200 fokos sütőben 10-15 percig sütöm. A gömböcskék szétterülnek. Ha összeérnének, akkor vagy kevesebbet kell a tepsibe rakni, vagy kisebb golyókat kell formázni.
A keksz akkor kész, amikor a széle egy kicsit barnul. A sütőpapírról meg sem próbálom leszedni, papírostól kicsúsztatom a konyhai munkalapra, vagy nyújtódeszkára, hogy ott hűljenek ki. Ilyenkor még puha, nagyon képlékeny minden keksz. Néhány perc múlva, amint kihűl, ropogós lesz és könnyedén lejön a sütőpapírról.
Amíg az egyik adag sül, addig egy másik papírra előkészítem a következő adagot. A kész kekszeket kivéve a sütőből az üres tepsire rácsúsztatom a következő adagot, így a sütőnek nincs kihasználatlan perce.
Ebből az adagból nagyságrendileg 180-200 keksz készülhet, körülbelül két óra alatt.
Sokáig eláll, de párás helyiségben megpuhul. Ha ropogósan szeretnék hagyni, jól záródó dobozba kell tenni. (Egyszer kipróbáltuk, három hónap múlva is jó volt – az a néhány kísérleti darab, amit félretettünk.)
Ízesíthetjük csokival, némi kókuszreszelékkel (ne tegyünk bele sokat, mert sok nedvességet szív fel, és nem áll össze a keksz!).
Legutóbb az utolsó adagnál a maradék tésztába két kis marék szezámmagot tettem próbaképpen. Ismételhető...