Messziről kezdem. Mesélek könyvekről, amelyeket egy japán professzor, Masaru Emoto írt. 
És a végén elmesélem, hol készítettük az alábbi képet:

A VÍZ az emberi test 70 százalékát alkotja. 

A VÍZ magzatként 99 százalékunk.

A VÍZ Földünk 75 százaléka.

A VÍZ a fizika törvényeinek is ellentmond: 
A molekulasúlya miatt -75 fokon kellene forrnia, -120 fokon kellene megfagynia. Fagyáskor kitágul, ahelyett hogy összehúzódna. 

Emoto a vizet három órán keresztül fagyasztja -20 fokon, majd a felszínen keletkező nagyjából egy milliméter nagyságú jégkristályok csúcsát megvilágítja, és mikroszkóp alatt lefényképezi. 

Sok esetben gyönyörű hatszögletű kristályok keletkeznek, olyanok, mint a hópelyhek. Sok esetben szabálytalan, zavaros, REND-etlen képet mutatnak.

Emoto és munkatársai először komolyzenét játszottak a víznek, majd kedves és bántó szavakat írtak papírra különböző nyelveken és a vízzel töltött üvegek köré csavarták a papírt, hogy az befelé nézzen, szépen beszéltek hozzá, vagy csúnyán, vagy éppen ügyet sem vetettek rá.

A világegyetem rezeg. Az üzenetek, amit zenével, írott szavakkal, kiejtett - vagy ki nem mondott - szavakkal, képekkel adtak át a víznek, rezgésükkel hatottak a folyadékra. 

Talán már nem is kell tovább részleteznem, sejthető, melyik üzenet milyen hatással volt a vízre, mikor milyen kristályok keletkeztek. Nézz utána, gyönyörködj a képekben! 
Vedd észre, mit üzennek. Tudatosíts, mit teszel, és mit tehetsz nap mint nap szavaiddal. 

Emotonak az a kristály tetszik legjobban, amelyik a szeretet és hála szavak együttes hatására keletkezett. 

SZERETET és HÁLA...

2011. év végén költöztünk a városból a tanyára. Az egyik nap még a városban ébredtünk, de este már a tanyán tértünk nyugovóra. Ezt megelőzően azonban több mint egy évig szinte minden nap itt voltunk, hiszen ekkora területet ápolni kell, jelen kell lenni, és fészket kellett raknunk. 

2012. január végén egyik nap kirándulni indultunk a hegyekbe. Előtte azonban - természetesen - elláttuk a kutyákat, macskákat és a nyulakat.

Hogy is kezdtem? Messziről...

De ideértünk, a nyuszikhoz.
Gondosan adtunk nekik szálas és szemes takarmányt, kicseréltük a hideg idő miatt befagyott vizeket. Azaz kicseréltük volna, mert az egyik edényben a fenti képen látható majdnem 4,5 cm-es kristály nézett vissza ránk. 

Hogyan keletkezett? Hogy fagyhatott meg ilyen szabályosan, amikor a nyuszik éjjel is sokat ébren lévő, tevékeny állatok?

Gyors fényképezés (talán ezért életlen egy kissé a kép), majd indulás a hegyekbe...

Jó volt látni. JEL. 
Nem tudom, azért keletkezett-e ilyen szabályos kristály, mert ilyen helyre költöztünk, vagy azért, mert mi költöztünk ide, és már sok időt töltöttünk itt. Fontos?

Fontos, hogy mi hatottunk a helyre, vagy ő hatott ránk?

Itt vagyunk. És azóta is jó itt...

Emoto általam ismert könyvei:

A víz rejtett bölcsessége
A víz titokzatos élete
A víz igaz hatalma