Sós ropogtatnivaló, amit már a vendégvárás előtt egy héttel is el lehet készíteni. 
Ha nem vársz vendéget, akkor lepd meg családod, barátaid, magad. Ha zárt dobozban tárolod, nem "ereszkedik meg", roppanós marad.

Hozzávalók:

25 dkg reszelt sajt
70 dkg finomliszt (10-20 dkg-t helyettesíthetsz teljes őrlésű liszttel is. Többel még nem próbáltam.)
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 db tojás
1 kávéskanál szódabikarbóna
2 dl tejföl
só ízlés szerint 1 kk - 1 tk
1 csapott kk egész köménymag
1 evőkanál étolaj vagy kicsi vaj az ostyasütő bekenéséhez

Ebből az adagból 80-100 db készül. Ne sokalld, elfogy! Mivel 60-80 darabot tudok egy óra alatt kisütni, kb. másfél órán át sütögetek. Ha nincs ennyi időd, ne vágd fel az egész tésztát, kis cipót formázz belőle, takard le, hogy ki ne száradjon, és tedd a hűtőbe. Másnap süsd meg. (Vagy állítsd be egyik családtagodat. Amíg ő süt, készíts egy édes harapnivalót.)

Sütés közben mindig kicsöppen némi zsiradék az ostyasütőből. Időközönként le szoktam törölni, ne égjen oda, mert egyrészt rossz illat lesz a konyhában, másrészt ilyenkor könnyebb takarítani a főzőfelületet.

Elkészítése

Szokás szerint kimérek minden hozzávalót. No nem csak azért, mert néha lefényképezem, hanem a kényelem miatt. A tészta összeállítása közben már nem kell maszatos kézzel edényhez nyúlni, mérleget elővenni. A lisztet, szódabikarbónát, köménymagot és sót előre össze is keverem. A tojást mindenképpen feltöröm, hogy utána kezet moshassak. Természetesen saját tyúkoktól származó tojásokat használok, de úgy gondolom, a tojás felülete soha nem tiszta annyira, hogy feltörése után közvetlenül ételhez nyúljak. (Ugye tudod, hogy a tojást legfeljebb felhasználás előtt moshatod meg, ha a héja szennyezett, nehogy a tojáshéjon át kórokozó jusson a belsejébe, és ott elszaporodjon?)

A vajat a sóval, szódabikarbónával, köménymaggal elegyített liszttel elmorzsolom. (Gyerekkoromban nagyon nem szerettem a köménymagot benne!) A vajat már jóval a sütés előtt kiveszem a hűtőből, hogy valamennyire megpuhuljon, könnyű legyen vele dolgozni. 

A reszelt sajtot lazán de egyenletesen beleforgatom a vajas lisztbe. A tojás és a tejföl hozzáadása, belegyúrása után kialakul a viszonylag kemény, de formázható tészta.

Kész. 

Ebből kézzel letépek (hű, de erőszakosan hangzik!) egy darabot, és nyújtódeszkán rudat sodrok belőle. 

 A rudat feldarabolom. Hogy mekkorára, azt a gyakorlat mutatja meg. Az én ostyasütő formámba 13-17 g-os darabokat érdemes beletenni. Ha nagyobb a tészta, akkor kibújhat a sütő szélén, és megégeti a láng, ha kisebb, szép kis ostyák lesznek, de a sütés sokkal tovább tart.

Nem csak egy rúdnyi tésztát vágok fel, hanem az összeset, mert ha már elkezdem sütni, nem lesz idő darabolgatni. Jó előkészítés után gyorsabban halad a sütés.

A tallérsütőt megkenem némi zsiradékkal (csak az első ostya sütése előtt), jól felforrósítom a gázon, még meg is fordítom, hogy a másik oldala is jó meleg legyen. 

Kisüthetem az első darabot. Ez nekem legtöbbször még odaragad az ostyasütőhöz, de a többi már könnyen leválik róla. 

A forró ostyasütőre ráteszek egy darab tésztát, és addig tartom a két szárát összenyomva, amíg sistereg, „zenél”. Ha elcsöndesedett, megfordítom. Ekkor már nem kell szorítani a két szárat. Körülbelül ugyanannyi ideig sütöm a másik felét, mint az elsőt, és rácsra teszem hűlni. erre a célra megfelel a sütőben lévő rács is.
Szerintem akkor a legfinomabb, ha nem teljesen szőkére sütjük, de megbarnulni se hagyjuk. Próbáld ki, Neked hogy ízlik jobban!

Próbáltam már vaj helyett zsírral is készíteni. A 25 dkg vaj helyett 20 dkg zsírt használtam. (Ha más sütinél a vajat zsírral helyettesíted, 0,8-as szorzóval ki tudod számolni, mennyi kell a zsírból.) 
Vajjal nekem jobban ízlik, de nem feltűnő a különbség. Viszont nehezebben lehetett leszedni az ostyasütő felületéről a kész korongokat, és így lassabban haladtam. (Ha ez volt az ok. Egy gondolattal több tejfölt tettem bele mondván, az a kicsi már ne maradjon a tejfölös vödörben...) 

Gofrisütővel is sütöttem már, de nem ízlett, vastagabb lett és nem volt ropogós.

Sokat emlegettem, megmutatom, hogy néz ki az én ostyasütőm, nem biztos, hogy mindenki látott már ilyet.