Ez az év is jól kezdődött. A facebook-on egyik ismerősöm megosztott egy videót, amin egy zöldséges kertet láthattam, körökből megszerkesztett ágyásokkal. Mit tagadjam, meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve volt. Eléggé el nem ítélhető módon a telhetetlenség, a birtoklási vágy is feléledt bennem: ilyet én is szeretnék!

Papírt, ceruzát, körzőt elő, s már készen is állt a vázlat. Ezt természetesen több másik is követte, mértem, számoltam, arányosítottam. A pontos szerkesztés miatt még grafikus programban is megrajzoltam. 
Igen, papíron és monitoron is jól mutatott. 

A szellemi munka folytatódott. Csendes elmélkedés arról, hogy ha kimegyek a kertbe, mit kell tennem, hogy a 21 cm széles papíron KÖR-vonalazódó álom meg is valósuljon. Nincs ekkora körzőm! Jöttek a kétségek is, nem tétlenkedtek. Mi lesz, ha elrontom? Hogy radírozzam ki, amikor gyakorlatilag nem látom felülről? Hová tegyem azt a sok gyógynövényt, amit tavaly tavasszal már elültettünk? És így tovább. 

Az alábbiakban - immáron a kétségeket elhagyva - leírom, hogyan valósult meg az álom. A főbb munkaszakaszoknál az időigényt is oda fogom írni, hátha valakit álomba ringattam...

A fent már vázolt tervezési folyamat 3 óra volt.

A gyógynövények kiásása, ideiglenes eltelepítése, a megtisztított terület megtárcsázása szerintem általában nem a folyamat szerves része, arról most nem írok részletesen. 

Tegyük fel, hogy rendelkezésünkre áll egy sima, gyommentes felület, ami a mi esetünkben kb. 80 méterszer 100 méter. 
A talaj homokos, és "emberemlékezet óta" nem esett az eső, tehát rajzolni a területen nem lehet. Lehet, de nem sokáig látszik. Beomlik a vonal, elfújja a szél. Várakozás. Napok. Sok nap. (Ennek időigénye sem a folyamat szerves része...)

Megérkezik az eső. Sok. Nagy a boldogság, mert a gyümölcsösnek, gabonatáblának, mindennek kell. Halmazállapotot vált. Kevésbé szívderítő. Enyhül az idő. Talán sikerült a havat és a reggeli fagypont közeli hőmérsékletet is nagyobb kár nélkül megélni.

2017. április 14.
Egy kicsivel több, mint 20 méter hosszú fél cm széles pántolószalag mindkét végére kulcskarikát kötöttem. Nem madzagot használtam, mert tapasztalatom szerint kissé rugalmas, nyúlik, és ilyen nagy távolságokon már komoly pontatlanság lenne a végeredmény. Egy 50 cm hosszú betonvasat kb. 30 cm mélyen levertünk a kert tervezett közepén. A pántolószalag egyik végén lévő kulcskarikát erre rátettem.  A másik kulcskarikán is átfűztem egy betonvasat, s igyekeztem függőlegesen tartani, miközben a szalagot megfeszítettem, s körbejártam. A kezemben lévő betonvas volt a "ceruza".

Így elkészült az alapkör, ami a szerkesztéshez nélkülözhetetlen. A körvonalon kiválasztottam egy pontot, nevezzük A pontnak, és oda is levertünk egy betonvasat. Elég, ha csak kb. 15 cm-re magas a föld feletti része, különben a későbbiekben akadályozni fog bennünket!

Az A pontból mint középpontból elmetszettük a körívet a szokásos 20 méteres szalag felhasználásával, így keletkezett a B pont. Levertünk egy betonvasat a szokásos mélységig.
A B pontból mint középpontból elmetszettük a körívet a 20 méteres szalag alkalmazásával, így keletkezett a C pont. Így tovább a körvonalon, C, D, E és F pont kijelölése. Betonvassal ezeket a pontokat is jelöltük. (A rajzon piros pont.) A 20 méteres szalag félbe és negyedbe hajtásával kijelöltünk az eddigi pontok között még három pontot. Ezeket a rajzon kék pont jelzi. 
A körvonalunkon immáron 24 betonvassal jelölt pont található.

Még egy 30 méter sugarú segédkört rajzoltunk a kör középpontjából.

Ezt a munkát ketten végeztük az egyik fiammal. Két órán át dolgoztunk, tehát ez 4 munkaórát igényelt. 

2017. április 21.
A 20 méteres szalag segítségével rajzoltam 24 kört. A körök középpontja az alapkör vonalán, a fenti rajzon pirossal és kékkel jelölve. Fontos, hogy a szalagot megfeszítve kell rajzolni, a vonalat húzó betonvasat függőlegesen tartva! Néha meg is kellett emelnem a szalagot, mert a betonvasak némelyike nem volt elég mélyen leverve, és beleakadt.
A harminc méter sugarú körnek most lett szerepe: ennek vonaláig rajzoltam a köröket, mert tudtam, csak 5 parcellácskát akarok egy íven.
Minden egyes alkalommal, amikor egy kört rajzoltam, és az metszett egy előzőleg megrajzolt kört, a metszéspontot egy faággal jelöltem. (A faágak az alma és körtefák metszésekor levágott vízhajtások voltak.) Ezeknél is törekedni kellett arra, hogy jó mélyen legyenek, ne akadályozzanak a későbbi körök rajzolásánál. 
Ezt a munkaműveletet egyedül végeztem, öt órát vett igénybe. A rajzoló betonvasam igen rövid volt, meghajolva kellett vele a vonalakat húzni. Néha kiegyenesedtem, pihentem, ittam egy pohár vizet. Amikor elfogyott a metszéspont jelöléshez használt gyümölcsfaág, újakat kellett hoznom.

A fenti képeken az első négy körvonal megrajzolása látszik, majd tíz körvonal megrajzolása után a már gyümölcsfaágakkal megjelölt metszéspontok, a képen sárgával jelölve.

2017. április 22.
Előző nap készen lettem a 24 kör rajzolásával. Igenám, de ez még csak az alapszerkezet volt, járóutaknak még nem volt hely. Elővettem a sorkijelölőt (mi rónának nevezzük). Ezt az egyszerűség kedvéért úgy kell elképzelni, mint egy háromfogú gereblye, ahol a fogak között 60 cm a távolság. (Tehát a "gereblye" szélessége 120 cm.)

A már megrajzolt 24 kör vonalán végighúztam a rónát úgy, hogy a középső foga volt a vonalakon, tehát jobbra és balra 60-60 cm sávot rajzoltam. Persze minden egyes alkalommal, amikor metszéspontot jelölő pálcikához értem, át kellett emelnem a szerszámot a pálcikán. Amikor két rónával húzott vonal keresztezte egymást, akkor kirajzolódott négy parcella sarka, ezeket is gyümölcsfaággal jelöltem. Itt az elején nagyon lelkes voltam. A késznek látszó parcellákat megszórtam szitált fahamuval (minden nap kazántakarításkor átszitálom és egy fém hordóban gyűjtöm), mert feltámadt a szél, és féltem, hogy elveszítem a tájékozódási pontokat a homokszórás miatt. Egy idő után már csak a kialakuló parcellák szélét jelöltem hamuval, a végén már csak a pálcikázásra maradt idő, mert egyre halványultak az eddigi vonalak... A kész alaprajzról készült fényképen ezért látszik néhány parcella fehérnek. Itt-ott maradt a hamuból szél ellenére. 

Így nézett ki a kész rajz. Itt már csak a járóutak látszanak, az azok közepén futó eredeti vonalakat (a róna középső fokát) nem jelöltem, elmosódtak, tapostam őket. 

A szerszámok elpakolásával együtt ez a szakasz 4 órán át tartott. 

A fentiekkel együtt 16 órányi munka tervezéssel együtt. 

2017. április 23. 
Nagyon erős szél fújt éjjel, s reggelre is. Minden vonalam eltűnt, de nem okozott gondot, a jelölt sarokpontok (és a sok-sok bejárt ív emléke) tökéletesen mutatta a kert szerkezetét. Mivel itt-ott tarackos gyomok ütötték fel fejüket, elérkezettnek láttam az időt, hogy a járóutakat megtalajmarózzam. Minden íven (az utak ugyebár 120 cm szélesek) kétszer kellett a rotációs kapát végigkísérnem, mivel munkaszélessége 50 cm. Ez a gépi munka 2,5 óra volt. 

Amikor levonultam a terepről, szóltam itthon lévő két fiamnak, jöjjenek gyönyörködni. A kisebbiknek volt két órányi munkája is benne, a nagyobbikat meg megkértem, fényképezzen. 
Egy hosszú, kétágúként felállítható létrát kivittünk a kert széléhez, onnan fényképezett. Nehezéknek felálltam a létrára én is, mivel a szél nem enyhült, félő volt, hogy létrástól, fényképezőgépestől dől a (nagykorú) gyermek...

Az alant látható képet négy állóképből vágta össze, örömömre.