Nem üres kézzel, hanem terített asztallal és hímes tojással várom a locsolókat. 

A tojásfestés ráhangolódás az ünnepre. A régiségben a böjti időszak alatt néhol tojást sem lehetett enni, ezért ünnepre igen felszaporodott. 

Több helyen Nagypénteken hímezték a tojást, s Húsvét hétfőjén adták a locsolóknak.

A piros szín Jézus vérét jelképezi. Egyes vidékeken piros tojást csak a szerető kaphatott. (Fontos! A szerető eredeti értelmében az az ellenkező nemű személy, aki szeret Téged. Szeret-Ő. Nem a harmadik személy...)

A mintavilág üzenetet hordoz: többek között szerelmet, gyógyító erőt, újrakezdést, az őselemeket, a négy évszakot, megújulást, férfi-női energiákat, múló időt, termékenységet sugároz, jelenít meg. 

Szomorú érdekesség, hogy 1917. március 20-án a Székesfőváros Tanácsa közhírré tette, hogy a M. Kir. Minisztérium 123/1916. M. E. szám alatti rendelete szerint "A tyúktojásnak a húsvéti ünnepek alkalmából szokásos festése vagy hasonló kikészítése (...) az ország egész területén tilos." Nagy úr a háború, az élelmiszerhiány...

Nos, én az írottas tojások mintavilágát vegyítettem a karcolt módszerrel. 

A tojásokat már év elejétől kifújom, ha nem kell a sárgáját a fehérjétől elválasztani. Alaposan megmosom és szárazra törlöm, majd hegyes késsel, a kés pengéjét a hegye végétől 2-3 mm-re fogva lyukat ütögetek apró, finom mozdulatokkal a tojás két végébe. Amikor az egyik felén kész, a lyukat befogom, és a másik végén készítem a lyukat. Ha a belső ún. héjhártyát nem sikerül átszakítani, egy gyufaszállal megteszem, mielőtt kifújnám. Ha kész a két lyuk, a hártya is átfúrva, egyik végénél alaposan megfújom a tojást. Az ajkaimhoz érhet, mivel alaposan megmostam! Szükséges is, mert néha igen ellenáll. A fehérje könnyebben folyik ki, a sárgáját néha meg kell sérteni (kötőtű, hurkapálcika), hogy kifolyjon. A kifújt tojást kívülről újra megmosom. Belülről is érdemes, ezt úgy oldom meg, hogy fecskendővel langyos vizet spriccelek a belsejébe, a lyukakat befogva megrázom, és a mosogató fölött a levet kifújom. 

Húsvét előtt már igen tetemes mennyiségű tojást összegyűlik. Amíg óvodások voltak a gyermekeim, nem okozott gondot, ha az óvónéni üzent, kifújt tojás kell, készen álltam. De hol van az már....

A megszáradt tojásokat tojástartóban gyűjtöm. 

Egy viszonylag erős drótszálra felfűzök egyet, és (a hagyományokat nem igazán követve) piros zománcfestékkel lefestem. Érdemes kesztyűben dolgozni, mert igaz, hogy a drótot fogom festés közben, de mindig jut a kezemre is a festékből. A második tojást is drótra fűzve festem meg, és amikor kész, óvatosan áthúzom az első drótra, amin már szárad egy tojás. Egy kis ládára szoktam ráfektetni a festéktől ragadó tojásokat. Ügyességemtől, a drót hosszától és a ládika szélességétől függően 5-6 tojás is egy szál drótra kerülhet. Nem érhetnek össze még a végüknél sem (az oldaluknál meg mégannyira sem!), mert összeragadnak, és a felület egyenetlen lesz. Szellős helyen néhány napig száradni hagyom, mert ha csak "porszárazra" száradna, a festék meggyűrődne karcolás közben.

Teljes száradás után már egyesével megfoghatom, dolgozhatom velük. Van egy kis kézi, barkács gravírozó készülékem, azzal szoktam a mintát belekarcolni. Természetesen karcolás közben (mint a festéskor) is le kell takarni az asztal felületét, mert a finom festék, illetve tojáspor befedi a felületeket. A biztonság kedvéért még védőszemüveget is szoktam felvenni. 

Tavaly sok kis tojásom volt, japán tyúkocskák által adományozott. 

Karcoltam már liba és kacsatojást is, abból csak a családtagok kaptak, kevés volt belőle...