Közel két éve készítek sajtot magunknak. Friss, gomolya sajtokat, de már régen gondolkodom, hogyan lehetne megfüstölni.
Néhány éve egy hűvös novemberi napon meglátogattuk a Somogyvámoson lévő Krisna-völgyet. Olvastuk a Beszélgetések az önellátásról szóló könyvüket, amiről úgy éreztük, nekünk írták, nekünk szól, hiszen azidőtájt költöztünk ki a városból tanyára.
Gyakorlatilag fejezetről-fejezetre haladva tettük fel a kérdéseinket, a szerzetesek pedig - ki-ki a maga területéről - türelmesen és mindenre kiterjedően megválaszolták.
A völgyet bejárva láttunk kültéri sajtfüstölőt is, amivel aztán a Beszélgetések az önellátásról című könyv második kötetének 209. oldalán ismét találkoztunk. Nagyon szerettem volna ilyet, de nem volt merszünk kísérletezni a megépítésével, nem éreztük, hogy elég tudásunk lenne hozzá.
Teltek a hónapok, valójában az évek. Mentő ötletem támadt. Egy már beltérben nem használt sparhelt (máshol sparherd) jó alapul szolgált volna a füstöléshez. Ha begyújtok a tűztérbe, és kályhacsöveken 2-3 méterrel elvezetem a füstöt, bele egy erre a célra kiképzett fém hordóba, amiben rácson várakozik a sajt - sikerülhet. A füst viszonylag távolra vezetése azért fontos, hogy a sajt meg ne olvadjon.
Az ötletet lelkesen megosztottam apukámmal, aki mostanában kedvenc mondatával értékelte: "mindent megcsinálok én már, fiam, csak dolgozni ne kelljen!". Mielőtt még úrrá lett volna rajtam a csalódás, azért kisegített. Az udvaron lévő kemencét ajánlotta. Nos, ne a tűztérben gyújtsunk tüzet, hanem a parázs kihúzó nyílás alján, ami fölött a kémény kürtője található. A füst fel, a sajtot útjába állítjuk, és már készen is vagyunk. Ilyen egyszerű. Készített nekem egy kis állványt, hogy legyen mire a sajtokat tenni, és két héttel ezelőtt ki is próbáltuk. A végeredmény a fenti képen.
A parázskihúzó nyílás aljára némi papír és fakéreg segítségével tüzet raktam. Amikor az már nem lángolt, akkor finom akác fűrészporral meghintettem a parazsat. (No, ez azért finomkodás. Néhány lapáttal tettem rá.) Amikor a fűrészpor izzani kezdett, elzártam a nyílást, hogy a fűrészpor lassan elfüstölögjön, ne ellobbanjon, csak kissé izzon.
A képen látható állványon lévő sajtokat a parázskihúzó nyílás fölé állítottam.
Még egy pillantás a kémény kürtőjébe, hogy mindenki rendben áll-e, majd gondosan becsuktam a kemence ajtaját, hogy a füst csak egy irányban távozhasson, a sajtokat megkerülve, körbeölelve.
Négy-öt szeneslapátnyi fűrészpor elég volt a nap folyamán. Félidőben megfordítottam a sajtokat, hogy ne csak az egyik oldaluk barnuljon.
A következő próbálkozás a bükkfa fűrészporral való füstölés lesz, már tudom, hol szerezzem be.
Azóta már kétszer füstöltem. Következőleg fokhagymát is teszek be a sajt mellé. Megfüstölve nagyon finom ételekhez, pirítósra kenve...