Ha szelíden szeretnénk megvédeni kertünk zöldségeit, gyümölcseit a kártevőktől, bizony ide is kell csalogatni a kártevők ellenségeit.

Ennek egyik lehetséges megoldása, ha sokféle színű, illatú növényt, esetleg vadvirágot is vetünk, ültetünk a kertünkbe.

A gyümölcsös és veteményes közötti kerítés mellett tavaly ősszel szőlővesszőket ültettem. A leendő szőlősor és a kerítés közötti terület - eddigi tapasztalatom szerint - elég nehezen rendben tartható. Úgy döntöttem tehát, hogy a gyümölcsösből át-átszökő növények helyét elfoglalom.

Tavaly ősszel közel egy hektáron vetettünk kaszálónak való magkeveréket. Gyönyörűen kikelt, szép látvány. A magból viszont maradt, ezért azt gondoltam, ide is ezt vetek, erre a bő egy méter széles, közel 40 méter hosszú területre. 

Néhány évvel ezelőtt a Kecskeméti Magbörzén találkoztam Báics Ernő bácsival, aki Mélykúton vadvirág magokat termeszt. Mivel kaptam tőle egy kis magkeveréket, ezt is elszórtam a fűmaggal meghintett területen. 

A kerítés melletti terület azonban letaposott, tömörödött volt, tehát először megrotációztam. Persze a rotációs kapa most éppen harci szekérként működött, úgyhogy elővettem az ilyen-olyan kulcsokat, és átszereltem. 

Megrotációztam a szőlősor mindkét oldalát, el is gereblyéztem, majd kifeszítettem egy bálamadzagot, hogy lássam, meddig terjed majd a füves rész. A szőlőtövek közvetlen környezetét egyelőre szabadon hagyom, illetve járóútként fog szolgálni.

Ha már gereblyéztem, a felkupacolt szőlővesszőket kiszabadítottam, "nyitottam". Remélem, nem csak annyi szőlővessző ered meg, amennyin már most láttam a rügyeket. Hátha még a mélyből előtör a többi is. Nagyjából a vesszők felén dagadtak a rügyek. Több fajta csemegeszőlő, izgulok értük.

Először elszórtam a kaszáló magkeveréket. Nem tettem bele a vadvirágokat, nem tudtam, mennyit kellene bekeverni. Amikor készen lettem, a maradék kaszálós maghoz hozzákevertem a vadvirág magokat, és vékonyan meghintettem ezzel is a hosszú sávot. 
Vágógereblyével gyengéden beforgattam a talaj felső egy-két centis rétegébe, majd elhengereztem. 

Ez utóbbi elég egyszerűen hangzik, de elég nehéz. Először is a szüleimtől két hete elhozott hengert kihúztam a kertbe. A rúdja eltörött, és nem tudtam meghegeszteni (ahhoz nem is értek még, de ráadásul nincs itthon hegesztőpálca, tehát gyermekem se tudná). Elővettem egy vastag kötelet, és annál fogva a tett színhelyére vontattam a hengert. Kíváncsi lennék, hány kilós. Szerintem vagy kétszáz. Szerencsére az acélbetétes munkavédelmi cipőben dolgoztam most is, mint általában, úgyhogy nem tettem kárt magamban, amikor kihúztam a kertbe körülbelül 60 méteren keresztül. 
És volt segítségem is, mint a kép mutatja...

A hengerezés nem tartott sokáig, szerintem 10 percig sem, de amikor végeztem, tudtam, pihennem kell. Még gyorsan elgereblyéztem a karósor két oldalát, és bementem a lakásba.

Pihenésképpen kifőztem a reggel bekevert túrógombócot, hogy a tegnapi zelleres paradicsom krémleves mellé legyen másodikfélénk ebédre. Délután öt órakor.

Persze evés után még rotációztam egy kicsit a kert másik végében...